Az Opus legfrissebb, 96. száma igazi irodalmi utazás, szerzői nemcsak különböző stílusokkal és témákkal játszanak, hanem a hétköznapok és a belső világok határain is átlépnek, gyakran fájdalmas, máskor szelíd iróniával.

A Szépírás rovat rögtön egy mosolyra fakasztó verssel indít: Zsille Gábor Romantikus verse a modern „céges szerelem” paródiájaként működik frappáns nyelvi fordulatokkal. A humor után viszont rögtön mélyebb vizekre evezünk: Z. Németh István versei metafizikus és nyelvi kérdéseket bolygatnak. A szerzői paletta rendkívül változatos: Kürti László és Kartali Zsuzsanna lírája bensőséges hangon szól a hiányról és női sorsokról, Lazarev Oleg Feltámadunk? című verse Budapest utcáira vetíti ki az elmúlás és újrakezdés kérdéseit. Sajtos Orsi két verse különösen emlékezetes – spirituális, történelmi és testi síkokat kötnek össze lélegzetelállító sűrűséggel.

Az egyik legmeghatározóbb olvasmányélmény a lapszámban Klein T. László Atala című, kisregénye (novellája?). A történet Párizstól Argentínáig vezet, és miközben madarakat keresünk a főhőssel, gyermekkori traumák, identitáskeresés és testvéri szeretet kérdései sejlenek fel. A próza lírai erejű, finoman adagolt filozófiával és történelmi rétegekkel.

A lírai mezőnyben több erős hang is megszólal: Szolláth Mihály, Nyilas Atilla, Zirig Árpád, Törő István, Kovács Marianna, Szegedi Kovács György és Csóka Zsófia szövegei mind más-más érzékenységgel közelítenek az emberi lét rezdüléseihez. Némelyik groteszk, míg a másik minimalista, de közös bennük az őszinteség.

Az irodalmi blokkot gazdagítják Hajdú László és Fülöp Antal novellái, valamint Szabó Zoltán Attila elbeszélése, amelyekben a valóság és képzelet határai gyakran elmosódnak. A Bécsújhelyi tullianum és a Maszlag című prózák különösen erősek.

A lapszám egyik különleges része Grendel Lajos Önéletrajzi töredékei, mely személyes, ugyanakkor történetileg is fontos szöveg. Ezt követi a Opus–napló rovatban Tóth László visszaemlékezései, ezúttal 1989 tavaszáról, a rendszerváltó november előtti történéseiről. Ebben a számunkban ismét kiváló esszével jelentkezik Vasvári Zoltán, aki a Mesék és mondák az Alsó-Ipoly mentén című írásával Magyar Zoltán könyveit veszi górcső alá. Hörcher Eszter Opus–tanulmány rovatunkban Petőcz András költészetéről értekezik a Dadog és Az anyáért, aki alszik című verseskötetei kapcsán.

A Könyvek között rovatban Rásó Attila kritikája Bartalos Tóth Iveta Helé című kötetéről érzékenyen közelít egy rendhagyó női történethez. A Küszöb rovat pedig ismét új, szárnybontogató ifjú írótehetségeket mutat be: Haver Márta és Šereš Rebeka írásai ígéretesek – utóbbi haikuiban különösen figyelemre méltó a koncentrált képiség.

Végül a lapszámot szokás szerint a SZMÍT hírei és a szerzők listája zárja.