Úgy szerettem az embereket,
mint Ikarosz a napot.
S úgy, ahogy ő
én is zuhanni kezdtem. 

Szárnyaimat letörték,
elfojtották a levegőt.
Nem kérték, hogy figyeljek
és velem sem törődtek.

Félek a tengertől, mely vár.
Nincs Istenség ki elnyelne,
szigetem sem lesz valós.
Sosem tudják meg, ki lehettem.