A Mission: Impossible – A végső leszámolás kritikája

Közel három évtizede annak, hogy megismerkedtünk a legendás titkosügynök, Ethan Hunt különleges képességeivel. Eddig hét kultikus film, hét világmegmentés, és tudtuk, hogy még messze nincs vége, elvégre a megállíthatatlan szuperkatona nem karosszékbe való, hogy visszavonulva nyugdíjas éveit olvasgatással töltse. Azt viszont már az ezt megelőző részből, és az akcióthriller-sorozat idei fejezetének ízelítőiből sejthettük, hogy ahogy semmi más sem az életben, úgy Hunt karrierje sem tarthat örökké – erre egyértelműen utal már a befejező rész alcíme is (A végső leszámolás).

A franchise-záró film szinte ott folytatódik, ahol elődje abbamaradt: Ethannek és profi csapatának – akiknek ezúttal lényegesen több szerep jut – szembe kell szállnia a világuralomra törő mesterséges intelligenciával, akit csak úgy neveznek az Entitás, melynek egyedüli célja teljesen a hatalma alá vonni az egész világot. Globális atomkatasztrófával fenyeget, így az IMF ügynökeinek csupán 3 napja van arra, hogy természetesen most is, szokásukhoz híven megmentsék a bolygót a teljes pusztulástól. Ahhoz, hogy a küldetés sikerrel járjon meg kell találniuk a szuper-AI forráskódját tartalmazó eszközt a már megszerzett kulccsal egy rég elsüllyedt orosz tengeralattjáró fedélzetéről valahol a jeges Bering-tenger mélyén. Ez a hírhedt Hunt ügynök végső, mindent eldöntő, és nem mellesleg öngyilkos bevetése. Az elsődleges cél azonban most is a jól ismert ősellenség, Gabriel, aki az Entitás megsemmisítésére gyártott vírust kaparintja meg. Vagyis a hetedik rész hajszája és annak erős, digitális világgal kapcsolatos szkeptikus és élesen bíráló üzenete a film első harmadában folytatódik, ezzel némileg vontatottá téve az eddig megszokott dinamikát egy teljes órán át. Mindezt a hátra lévő játékidőben Cruise hajmeresztő akcióival próbálják kompenzálni. Két kiemelkedő példája ennek a túlélhetetlen merülés és a repülőgépes nyaktörő mutatvány, mely során a kelleténél egy kicsit tovább lehetünk szemtanúi annak, főhősünk hogyan képes felmászni egy éppen szálló repülőgép pilótaülésébe. Hatásvadászok, de kétségkívül a franchise akciójeleneteinek dobogósai, hiszen ezek nélkül a küldetés nem lenne lehetetlen!

Néhány negatívum elhangzott ugyan, de semmi sem megy a film élvezhetőségének kárára, kellőképpen nosztalgikus, élettel és feszültséggel teli, izgalmas alkotás, az elvárásoknak megfelelve látványos, akciódús, humorral fűszerezett. Visszarepítik a nézőt egészen a kezdetekhez felvillantva az eddig látott részek legemlékezetesebb pillanatait a múltidézés jóleső érzését keltve, mintha csak egy fényképalbumot lapozgatna.

A leköszönő csapat történetéről összességében végső konklúziót mondani nem egyszerű, ugyanis sok más korábbi kasszasikerhez hasonlóan ezt a filmet is az elődjével karöltve érdemes véleményezni. Talán egy némiképp rövidebb végső változat közönségbarátabb döntés lett volna, de ez már csak személyes vélemény és részletkérdés. Annyi biztos, hogy Tom Cruise 62 évesen is legyőzhetetlen, és ez a Mission: Impossible-filmeknek köszönhetően örökre így is marad.

Fekete Tünde