Idén második alkalommal ünnepeljük a Felvidéki Magyar Irodalom Napját, Dobos László születésnapján, október 28-án. A rendezvénysorozat különböző helyszíneken irodalmi előadásokat, koszorúzási ünnepségeket, lapbemutatót, megemlékezéseket, író-olvasó találkozókat, szimpóziumot foglal magában, ezáltal is erősítve a közösséget és az irodalom iránti érdeklődést. Az emléknap előestjén, október 27-én, Hodossy Gyula József Attila-dÍjas költő, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke nyitotta meg az estet, és köszöntötte a megjelenteket a Regionális múzeumban, Királyhelmecen, majd Jezsó Ákos Éjfélre kialszanak a lángok című kötetét, a trilógia utolsó fejezetét Mihályi Molnár László költő mutatta be az érdeklődőknek.
S hogy ki is valójában Jezsó Ákos? Milyen szerepet játszik az életében a felvidéki magyarság történelme és sorsa? Meghatározó, hiszen apai ágon Felvidékről származik, nagyapja Érsekújváron, nagyanyja pedig Pozsonyban született. Mindez még az első világháború előtt történt, amikor azt a tájat úgy hívták, hogy Észak-Magyarország, vagy Felső-Magyarország. Nagyszülei ugyanabban az iskolában tanítottak, munkahelyi szerelemmel indult kettejük életre szóló szövetsége. Édesapja és a testvérei a Bős melletti Bakán születtek. A családot 1946-ban kitelepítették Magyarországra, így Jezsó Ákos már Budapesten született, mégis a Csallóköz gyermekének tartja magát.
Mihályi Molnár László a könyv méltatásában ecsetelte, hogy a szerző „három regényben fogalmazta meg a felvidéki élethelyzeteket. 2017-ben jelent meg a Megyek túlra, majd 2021-ben a Mécses a ködben. Az egyik az 1938-as visszacsatolástól (nagyszüleim azt nevezték felszabadulásnak) 48-ig terjed, mondhatnánk családregény, mert a történetileg pontos társadalmi háttérben hiteles sorsokkal találkozhatunk. Az író nagyszülei érsekújvári illetve pozsonyi származásúak, édesapja pedig Bakán született, akiket 1946-ban kitelepítettek, de Győr mellett telepedtek le, várva közeli hazatérést. És a rokonok is közelebb voltak, nagyanyja ikertestvére a Felvidéken maradt, látogatták őket, de nem Csehszlovákiába vagy Cseszkóba, hanem a „túlra” mentek. A Felvidékről azért üldözik el őket, mert magyarok, de Magyarországon is kényelmetlenek lesznek Rákosi idejében, mert keresztények. Maradhatnának is, ha reszlovakizálnak, és szlovákul kellene tanítaniuk. A Mécses a ködben folytatása az előzőnek, de ugyanakkor társadalomrajz a háború utáni viszonyokról a győztesnek kikiáltott benesi Csehszlovákiában, ahol a béke és a demokrácia nevében megfosztják jogaiktól a magyarokat és németeket, mintegy öt millió embert, zajlanak a deportálások, elüldözés, csehországi kényszermunka, majd lakosságcserének nevezett etnikai tisztogatás, ugyanakkor valódi demokratákat hurcolnak lágerbe, köztük Esterházy Jánost. A vesztesek közé sorolt Magyarországnak, miközben még háborús kártérítést is kell fizetnie a szomszédainak, és be kell fogadnia az elcsatolt területekről menekült vagy elüldözött, illetve kitelepített magyarokat, a megszállók pedig malenkij robotra hurcolnak tízezreket, leszerelik az üzemek berendezéseit, ismét halálra lett ítélve, és magára hagyva. Aztán a kommunista diktatúra arculata a két országban kezd hasonlatos lenni, bár Magyarország gazdaságilag a térség legszegényebbje lett. És ebben a regényben eljutunk 56-ig.”
Az Éjfélre kialszanak a lángok című regényben technikai és tematikus változások is vannak, a Megyek túlra és a Mécses a ködben idősíkja a kronológia szabályai szerint halad előre. A harmadik kötetnél az idő előrehaladtával folyamatosan visszatérünk a múlt eseményeihez. A szerző azért nyúlt ehhez a megoldáshoz, mert hiszi, hogy a múlt alakítja a jelent, ami pedig befolyásolja a jövőt. Ezzel a megoldással összekapcsolja a három kötetet, amelyek így egységet alkotnak. A történetnek üzenete van, mégpedig az, hogy van remény, hogy tiszteljük a szüleinket, őseinket, a szülőföldünket és a múltunkat.
A Felvidéki Magyar Irodalom Napja előestjén Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke köszöntötte a nyáron 60. születésnapját ünneplő Török Nándort, aki Királyhelmecen született 1965. július 14-én, és 18 éves koráig szülőfalujában, Leleszen élt. 1989-ben kertészmérnöki diplomát szerzett Budapesten, és jelenleg is ott lakik. 1984 óta ír verseket, bér nem publikálta, majd hosszú ideig szüneteltette az írást és 2010-ben újrakezdte írni a verseket. A 2015-ös év fordulópont lett az életében, ugyanis az Agria Irodalmi Folyóiratban első alkalommal megjelentek versei és nemsokára első kötete is napvilágot látott a Hungarovox Kiadó gondozásában. Azóta megállíthatatlan.
Hatvan év egy ember életében mérföldkő, amelyre érdemes megállni, visszatekinteni, és megünnepelni. Török Nándor költő életútja azonban több, mint egyszerű évszámok összessége. Minden versének, minden gondolatának a mélységében ott rejtőzik egy lélek, amely az elmúlt évtizedek során folyamatosan gazdagodott tapasztalatokkal, érzelmekkel és bölcsességgel.
Nándor versei a hétköznapok életének apró pillanataitól a legmélyebb emberi érzésekig repítenek minket. Költészete nem csak eszköz, hanem hidak és kapuk is a lélekhez, melyeken keresztül olvasói megérthetik az élet törékenységét, szépségét és ellentmondásosságát. Költőként Nándor mindig is különös figyelmet fordított arra, hogy szavai egyszerre legyenek személyesek és egyetemesek, így elérve a lelket és a szívet is.
Hatvan évesen Török Nándor nem csupán egy költő, hanem egy tanú, aki maga is az élet könyvének gazdag lapjait írja. Ezen az ünnepen nemcsak az eddig megírt verseire emlékezünk, hanem arra a hatalmas munkára, amit az irodalom és a kultúra szolgálatában végzett. Személyisége inspiráció mindenkinek, aki a szavak erejében hisz, és abban, hogy a költészet képes hidat építeni ember és ember között.
Legyen ez a nap egy pillanatnyi megállás, hogy köszönetet mondjunk Török Nándornak mindazért, amit a magyar irodalomnak adott, és kívánjuk, hogy a következő évtizedek is hasonló alkotókedvben gazdagok legyenek.
Az est fénypontja Bertók Tóth Katalin énekes érzelemdús előadása volt, amit a közönség tapssal értékelt.
Nagy Erika