Ma kit utáljak?

Tessék? Hozzám szóltál? Nem mondod! Tökös csaj vagy, hú de nagyon. Csak úgy a szemembe? Bele egyenesen? Ja, hogy a fülembe? A tekervényes hallójáratba? S mindent? Az jó, legalább lenyugodtál. Hogy nem? Hogy még mindig ott kavarog gyomrodban az ebéd? Hogy hiába volt minden, mert nem lett jobb? Szegény… 

Ezt miből gondolod? Kitől hallottad? Ja, csak tudod, mert így érzed? Meg mondták, mert ők is utálják. S ez elég ahhoz, hogy bele, oda a fülembe? Te tudod. Ja, hogy nem baj, még ha nem is igaz? Csak azért is, mert szerinted megérdemlem? Téged nem érdekel az, hogy ezzel fájdalmat okozol nekem? Hogy ez volt a célod? Ezért építetted fel apránként a lelkedben a gyűlöletet évről évre, mindig hozzátéve valami újat? Gyúrtad, dagasztottad, mérgezett nyáladdal köpködted? Tökéletes recept, nem tagadom. S ez miért is jó neked? Hogy nem jó, de akkor is? Szegény…

Ezt azért, ugye mégse? Tudtad, hogy egy embert az különbözteti meg az állattól, hogy gondolkodó lény? Legalább is az lenne, jobb esetben. Hogy te ember vagy? Tudom, hiszen beszélsz. Most jobb neked? Hogy nem? Valahogy meg is értem, mert betegséggel riogatni valakit az alantas cselekedet. Tessék? Hogy nem szóltál? Lehet, de én mintha hallottam volna valamit. Talán a lelkiismereted? Mint annak az ausztráliai ügyvédnek, aki húsz év után feladta magát 79 cent ellopásáért? Hogy ne is álmodjak erről? Ja, hogy olyan nincs neked? Hogy az luxus?  Nehéz teher? Hogy az a világ legnagyobb időpocsékolása?  S hogy neked nincs időd arra? Miért is utálsz ennyire? Csak azért, mert a földön élek, mert két lábon járok, mert létezem? Szegény…

Eddig türelmesen hallgattalak, most hallgass meg te is engem. Jegyezd meg jól, hogy ha a gyűlölet gyökeret ver a szívedben, az bizony beteggé tesz. Nagy károkat okoz, mert szép lassan felemészti a lelkedet, majd a testedet is. Ennek ékes bizonyítéka az alábbi történet. Zsé mindenkit utált, aki magasabb, sármosabb, menőbb volt nála. Frusztrációja miatt már csak az éltette, ha bánthatott valakit. Szeretni, dicsérni, örülni képtelen volt. A magyar szókincs teljes változatosságát felmutatva akár bajnokságot is nyerhetett volna, amikor valaki a begyében volt. A párkapcsolatra képtelen ember gyűlölte a nőket, de azt a férfit is, aki boldog házas volt, vagy egyszerűen csak szerelmes. Mindenki elpártolt tőle, senki nem maradt meg mellette. Elegük volt abból, hogy Zsé szívébe befészkelte magát az aránytalanul nagy gyűlölet. Ezek után folyamatosan azt éreztette mindenkivel, hogy hálátlanok, igazságtalanok. Kesergett, mert senki nem értette meg, nem látta meg benne az igazság bajnokát, és az értékeit is kétségbe vonták. Ezért gonosznak tartotta az embereket maga körül, orrán, száján gőzölgött a gyűlölet feléjük. Egy nap aztán arra ébredt, hogy nem tud felkelni az ágyából. Két év telt el azóta, orvostól orvosig rohangál, már persze akkor, ha tud, ha bír, s nem érti, miért nem esnek hasra előtte a gonosz rokonok, ismerősök. Nem érti, mert ő tökéletes. Szegény…

Érted a lényeget? Lépj ki a gyűlöletedből, tanulj hibáidból. Nem, véletlenül sem azt sugallom feléd, hogy szeress mindenkit. Sőt! De gondolkozz el azon, hogy az előtted álló években, évtizedekben továbbra is azzal a számodra oly magasztos gondolattal akarsz-e felkelni reggelente, hogy „ma kit utáljak?” Ne hadd, hogy a gerjesztett gyűlölet visszaharapjon. Tanulj meg mosolyogni. Szívből. Légy kedves a gyerekekkel, akiket eddig melegebb égtájra küldtél, ha úgy érezted, hogy csak a te személyes bosszantásodra szülte őket az anyjuk. Segítsd át a zebrán azt az idős embert, akit szidtál, mert úgy gondoltad, hogy kizárólag azért kacsázik előtted két bottal, hogy téged elgáncsoljon. A pénztárnál álló anyukát, kezében a kicsivel ne szidd le egy kisgyerek fülének nem való szavakkal, mert ebédjeggyel fizet, csak mert úgy tovább tart a művelet. Ne rúgj bele az utcán tébláboló kutyába se, hidd el, nem tehet róla, hogy elkóborolt, helyette tégy meg mindent azért, hogy a gazdi rátaláljon. Ne irigyeld mások sikerét, mert bizony a legtöbben keményen megdolgoznak érte. A hajléktalant sem kell leköpnöd, inkább keresd a választ a miértre. Jegyezd meg, az a legfontosabb, hogy mindig abból indulj ki, mielőtt ítélkezel, gonoszkodsz, hogy nincs elég információd. Ha így teszel, még lehetsz boldog. Tudod, az, aki gyűlöl, magának árt, s nem annak, akit gyűlöl. Tessék? Hogy ez nem ilyen egyszerű? Igazad van. De egy próbát azért megér. Nem? Nincs garancia arra, hogy sikerül, de ha mégis, akkor nem leszel egy megkeseredett boldogtalan. Nem leszel szegény…