csak látszatként

fölösleges férfi, patkány
a romok között, tétova
talján, május bolondja, de
erkölcseire nézve nem

az, megjártam már mindhárom
világot, de a valóság
csak látszatként mutatkozott,
az égő csipkebokorban

a piros tűzoltók piros
telefonszáma, hangszerek
némaságát őrzi a csönd,

utoljára egy keringőt
próbáltam pengetni, görcsbe
rándultak orosz ujjaim

*

május bolondja áprilist
rajzol a télre, az idő
halott súlya terpeszkedik
lehangoltságtól megkopott

húrokon, ha nem nyúl senki
a csöndhöz, verset kell írni
a győzelemről, fekete
szomorúság szivárog szent

tévedések árnyékából,
nevetséges vagyok, az ég
keresztre feszített madár,

beletapad mind a kilenc
sarkába a világnak, de
a tükör csak illúzió

*

visszament a hangszeréért,
mert május bolondja télen
szűz hóban füröszt gyermeket,
álmos ébredés a hajnal,

dolgok hevernek szerteszét,
majdnem kész kezdet és majdnem
bevégzett tökéletesség,
fából készülnek hangszerek,

fán énekelnek madarak,
mind a négy sarokba a csönd
sárgászöld foszlánya tapad,

megalázott múlandóság
maszkjai mögött másnapos
módszerek mímelnek magányt

*

a boldogság templomában
boldogtalan imádkozik,
talpasóra a szobában,
az idő is elkárhozik,

a mutatók csöndárnyéka
vetül a boldogtalanra,
de a tenyér vonalai
őrzik a sors látszatát, ki

fogsz találni egy játékot,
amit játszik a képzelet,
ez a játék lesz a sorsod,

életnek is nevezheted,
örökké az órát lesed

Megjelent az Opus 2025/1-es számában