A szem
Nézem a szemeket.
Mindegyik más.
Pedig milyen egyszerű forma.
Tükre a léleknek?
Tükre a szépségnek, a vágynak.
Mély barnájával, tengerkékjével. Zöldjével.
Mosolyával, könnyeivel, szigorával, biztatásával.
A szem a legfontosabb.
Nézd
Nézd a világot, mennyi borzalom.
Mennyi keser, mennyi fájdalom.
Mennyi viszály, mennyi hordalék.
Tajték és gyűlölet.
S a lélek is erőtlen, a test romlandó.
Kisiklott vágyak, kisiklott életek.
Hiszen „a bűn az embert szembe fordította Istennel.”
Bűnhődünk tehát.
S ritka a kegyelem a Földön.
Odaát talán másképp lesz.
Talán.
Várok
Várok valam(k)it.
Talán jön, talán nem jön.
De jönnie kell.