Bakonyi István

Június elején

Egész éjjel esett. Verte az ablakot.

Reggel esőáztatta plakátok. 

Lefoszló arcok.

Háború, béke.

Kéretik jogdíjat adni Tolsztojnak!

Júniusi illatok

Hársfavirágok illata kísér hazáig.

Betölti a belvárost, az utcákat, tereket.

Átszivárog bőrömön, belül árad.

Régi nyarak illata.

S a mai napé.

Évszázadokon átívelő szent illat.

Vogelweide, érzed ezt odaát?

Az öröklét csendes árnyán….

Sartima

Uram köszönöm az égei eget.

Sarti fényeit, melegét.

A dübörgő vizet, az ősi hullámokat.

Szemben a szent hegyet,

hova földi halandó aligha mehet be,

nő meg sehogy.

De látom a kereszt tövén, ott fenn,

mekkora az erőd, jóságod.

És köszönet az ide elhozónak,

a hű társnak.

Oszd meg az ismerőseiddel!