A görög tengerpart festői díszletei közt bontakozik ki Kostis Charamountanis finoman szőtt, melankolikus családi drámája, a Kyuka – Mielőtt véget ér a nyár. A középosztálybeli görög család nyaralásán keresztül nemcsak az emberi kapcsolatok feneketlen mélységeibe nyerünk bepillantást, hanem egy vizuálisan merész, de kétségkívül érzékeny művészfilm tárul a szemünk elé. 

A történet középpontjában Babis, az egyedülálló apa áll, aki kamasz ikergyermekeivel nosztalgikus nyári hajókirándulásra indul. A békésnek tűnő utazás felszíne alatt azonban egyre jobban kibontakozó feszültségek húzódnak meg, amelyek végül az évek óta nem látott édesanyjuk felbukkanásával tetőződnek be. De a Kyuka nem egy klasszikus értelemben vett történetmesélő film, sokkal inkább hangulatokból, emlékfoszlányokból építkező halmaz, amely időnként talán túlzottan is a formabontásra koncentrál.

Charamountanis bátran kísérletezik archív felvételekkel, ismétlésekkel, szokatlan vágásokkal és freeze-frame-ekkel. Ezek a szerkesztési megoldások nem pusztán esztétikai játékok, hanem a szereplők emlékeinek és érzelmeinek vizuális leképezései is. A képi világ és a zene közösen teremtik meg azt a nosztalgikus, ugyanakkor fojtottan mélabús nyári hangulatot, amely a film egészét átitatja. Ahogy a középpontjában álló különc család tagjai, maga a film is a végletekig feszeng a különös sémák között. A végeredmény pedig egy olyan film, amelyben hosszú ideig úgy tűnik, mintha semmi sem történne, egészen addig, míg végül minden egyszerre történik meg. 

A színészi alakítások kifejezetten hitelesek: Simeon Tsakiris mérsékelt játékkal formálja meg az érzelmeit nehezen kimutatni képes apát, míg az Elsa Lekakou és Konstantinos Georgopoulos közötti testvéri dinamika nemcsak hihető és szívet melengető, hanem különösen jól megkomponált is. A kettejük közötti kémia nem is meglepő, hiszen korábban már szerepeltek együtt szintén Charamountanis egyik rövidfilmjében, amely éppen ennek a nagyjátékfilmnek szolgál előzményeként, és amelynek házivideó-stílusú képsorai itt is felbukkannak.

A film központi témái – a családi kötelékek, a titkolózás, a nosztalgia, a nemi szerepek és a gyermekkori identitáskeresés – óvatos visszafogottsággal jelennek meg, s a film lezárása szándékosan nem is ad kész válaszokat a nézőnek, inkább csak érzéseket közvetít.

Mindent összevetve a Kyuka egy formailag merész művészfilm, amely nem minden néző számára lesz könnyen emészthető, de aki nyitott a formabontásra vagy a családi mikrodrámák visszafogott, mégis érzelmes megközelítésére, az kétségkívül egy különleges, mélyen gyökerező történettel fog találkozni. A film 2024-ben debütált a cannes-i ACID szekció nyitófilmjeként, és 2025 nyarán jelent meg a magyarországi filmvásznakon, sokak számára meglepő élményként.