Kérdés 

(Question)

Leereszkedő napsugár

mintha Jacob létráján 

égi kémlelőnyílás a tetőn átszúrva

néma padlómhoz és csupasz lábamhoz.

Ezek a te teremtményeid

ezek a zsúfolódó porszemek

tiporják kivilágított folyosódat

egy távoli naphoz, mint doppingolt

akrobatikus angyalok köröznek

tűhegyen, hogy eltérítsenek egy kevéssé

szórakozott istent? Vagy én vagyok

egyedül idegen egy félhomályos szobában

Saját túláradásomat szólítottam

és régóta megszállva sok miriád által

talán mégis láthatatlan mindenben

ez a környező félárnyék?

Válasz 

(Answer)

Végül összetörtem

a rémülettel övezett bűvöletet

ami hozzá tapasztotta agg tekintetemet

azokhoz a tolongó prédaleső

arcokhoz, és megragadta 

maradék életemet egy csodában

fehérgalléros kezek közötti döntés

nyomán, és rezegtette azt

mint egy olcsó óra

a fülembe és ledobtam

mellettem a földszintre

és talpra álltam. Akkor én 

vállukból és fel-alá billegő

fejükből csináltam

egy új létrát, és rátámasztottam

izzadó oldalukra

és a levegőbe emelkedett

a kezem így megújult a kíméletlenséghez

meg tudott birkózni egy szúrós nap

gorombaságával, és eloltotta a forrást

ami turbulenciát táplált 

a lábukba. Akkor én drámai

leszállást hajtottam végre, ezen a napon 

hátrafelé, kuporgó árnyékokban landolva

az elrévült törött cserépfoszlányok közé. Akkor én

kitártam a régóta nem használt ablakokat

és ajtókat, és megláttam kunyhómat

szivárványseprűktől újonnan söpörve

napfénnyel telt meg újra az otthonom

amelynek találkozókra kész emeletén várt

büszke pezsgő életem.

Óvakodj lélek-testvér 

(Beware, Soul Brother)

A lélek férfiai vagyunk

a dal férfiai mi mérjük ki

örömeinket és kínjainkat

a mi hosszú-hosszú passió hetünket is

a tánc ütemében. Már mi

ráébredtünk a túlzott szenvedésből

még a Keresztnek sem kell

hogy zsákutca legyen, vagy teljes veszteség

ha a lélek-telt abia dobok gyászénekén

lépkedve mennénk hozzá.

De óvakodj lélek testvér

a felemelkedés napjának csábításaitól

az altató lebegés napjától

az égi dal nagy szárnyain; óvakodj

másoknak lesz ott az a nap

ólmos lábbal, hangra süketen lesben áll

csak lelkünk mély zsigerei iránt érez 

szenvedélyt; óvakodj attól a naptól

valóban az ég felé tartunk, elhagyva

ami megrontja a hosszú, ragadozó fogat

és éhségük karmait.

Őseink, lélek testvéreink bölcsebbek voltak

mint azt gyakran gondoljuk. Emlékezz

odaadták Alát, a nagy istennőt

földjükről, a fensőbbségüknek is vége,

művészeteiket, hogy megérthessék

hát azoknak a keményfejűek

Az elhunyt férfiak ott táncolnak, ahol egy férfi

lábának minden szépséget vissza kell adnia

a levegőben kígyózhat, ahonnan

a biztonság érdekében vissza kell térnie

és az erő megújul. Vigyázz magadra

hát, anyám fia, nehogy olyan

táncközben kizárt táncossá válj, akinek

sánta lába levegőbe lóg, mint egy tyúknak

egy furcsa, ismeretlen család-együttesben. Imádkozz

védd meg ezt az örökséget, amelyhez

vissza kell térned, amikor a dal

elhallgat, és a táncosok szétszélednek;

emlékezz gyermekeidre is

mert a maguk idejében akarnak majd

egy helyet a lábuknak, amikor

nagykorúvá válnak és a jövő

tánca megszületik 

a számukra.