Generációs szakadék 

(Generation gap)

Egy fiú érkezése

maga a növekvő hold

túl új, túl korai megakasztani

a férfi visszatérését. Az ő

reinkarnációjának ünnepével

meg kell várni a hold

kiteljesedését 

az unoka 

névadási ünnepségén.

Félreértés 

(Misunderstanding)

Az öregemnek volt egy kis mondanivalója

szerette és ahogy közeledett

a vége, hajlamos lett az evésre

többre és többre. Bárhol Valami

áll, azt mondta,ott Valami

Más is állni fog. Eleinte 

puszta figyelmetlenségből

idős fecsegésének tartottam, 

amit a fiataloknak el kell viselniük

mígnem egy nap élesen belém ütött

hogy korábban soha, még csak 

egyszer sem, hallottam anyát (erről)szólni,

ezenkívül kis vitáikban csak egyszer

mondott valamit. Akkor kezdődött

hosszú nyugtalanságom: mi volt ez

A dolog oly megválaszolhatatlan és miért

viselte meg olyannyira

az a kérlelhetetlen Másik? Az anyám

nem bizonyult segítségnek, és nem is segített

apám sem, akinek egyetlen válasza

csak egy ünnepélyes mosoly volt… Csendesen

később saját akaratából megmutatta

az arca nekem, de olyan lassan, 

nem azelőtt, mielőtt rég meghaltak volna – az én

kis öregemberem és anyám

is – és azt is megmutatta, hogy

teljesen hiábavaló volt 

magánnyomozásom. Kipirult a sikertől

Egy nap felületes szóváltásba

keveredtem: látod, kedvesem (a

feleségemnek), ahol Valami

áll – mindegy, hogy mi –, legyen

Akármi más, megtalálja 

a helyét. Tudtam, mondta ő

pisztolyként csapta az ajkát

az arcomba. Ő (anyám) tudta, ő mondta:

mindvégig tudott

egy másik asszonyról, akit a városban tartott.

És félek, barátaim,

még nem hallottam meg

mindennek a végét.

A tudás megfoszt

(Knowing Robs Us)

A tudás megfoszt bennünket a csodálkozástól.

Ha nem szakadtak volna szét

az ősi Éjszaka félelmetes köntösei

hogy ellopják a mintákat, amelyeket szarvakra készítenek

kutyafejen és széthintett lázadáson

éjszaka egy tyúk otthonos 

csőrében; nem adott nekünk okot

bizonyosságra, hogy a nap minden nap megszakad

de a nap tömbje visszatér lefegyverezni

az éjszaka fantasztikus ábrázatait –

minden hajnalban

megkoszorúzhatták a város kapujában

királyi dobokkal kísérve

egy meghökkent világ 

csodálatos ünnepét.

Egy nap

sötét áprilisi vihar elvonulása után

mámoros madarak követték barázdáikat

habár hajnali dalokat vetett az idő

már elmúlt dél, szikrajeladásaik

zöld varázsigéket sarjadzva

mindenütt felszabadítani a világot

a harmattan (forró párás afrikai szél) támasztotta halálból.

De nekem

ez az ünneplés csak látszat;

a harsány évszakváltás

elsötétíti Nsukka dombjait

egy-két órára, ha jön;

egyetlen hurrikán sem találja el az eget…

és nincs szabadító ének.