Színképek a Pannon-tenger aljzatáról
1 (kék virág)
kék virág nyílik e síron
szára kőlap fölé hajlik
a gyönge ágon hajnalka
himbál halvány pora elhull
időtlen szélcsend percegi
a mérhetetlen távolság
lassan szürkülő pollenét
zene nem szól táncot nem rop
még gondolatban sem senki
illetlen lenne – ki tudja
kié e sír ki fekszik itt
lehetnék én is vagy apa
vagy idegen ki éltében
holtában láthatatlanul
rejtve maradt –
*
2 (piros lett)
piros lett arca mindene
gyakran kiserkent a vére
váratlanul is eredt meg
ütést kiállni ifjú még
piros maszat lett mindene
gondolni e pusztán bármit
lehet mert a szikkasztó szél
úgyis mindent elhord szétfú
a véríz ördögszekéren
gördül végtelenül tova
dal nem zeng süvítő táncot
az éles égen homok jár
sír nem domborul föléje
e tengeraljzat tombolva
szikkasztja szét –
*
3 (vörös pipacs)
e földön ez volt a szokás
vessző vagy husáng ütlegek
kiütöm a fogadat te
szottyadt kurva három évvel
esküvő után részegen
ez tűnt férfiasnak falun
városon – mindenki lássa
ki is itt az úr halálig
a véríz ördögszekéren
gördült új asszony is ugrott
kútba vöröslő víz árvák
ólba bújtak majd a sírba
ahol hulló szirmaival
pipacs emlékszik el nem élt
életükre –
*
4 (szürke ég)
„Csak köd kisért most és halál,
a kávéház égboltja szürke”
(Kosztolányi Dezső: Csatakos virradat – részlet)
türkiz ég leng a tócsákon
hajótlan vizetlen partok
legyek legelnek alvadó
sarat rajuk dögöt jelez
rozsdás fénytelen vasakra
a türkiz ég vet szürke fényt
ki volt e test kit hord a szél
szív nem dobog sem emléke
nem hív nem dereng elveszett
közömbös szürke ég von rá
felleget és sötétlő űrt
tűrhetetlen enyészetet
meddő és tengermélyi
és élettelen éjszakát
vizetlenül –
*
5 (szürke éj)
most égre nézni fel minek
nincs emléke sem köd lepi
szmog bolyong e szürkületben
szobra még áll nincs ki nézze
elmúlt emléke is rég holt
nem zeng a fakó bariton
rozsda reccsen hangja surrog
közömbös szürke ég von rá
barbár éjt és sötétlő űrt
tűrhetetlen ígéretet
semmi életet hagyott ránk
zsarnok volt ez kétségtelen
ám mi hagytuk szürke éjét
kifosott gennyes szutykait
ránk rohadni –
*
6 (sötét világ)
virág nyílott világunkon
szikkasztó szél hordta széjjel
hulló porát
hogy ki élt itt kié a sír
mindig láthatatlan marad
emlékország