Az Élet és hó című mesekönyv olyan gondolatokat fogalmaz meg, amelyekkel didaktikus formában már találkozhatott az olvasó, ugyanakkor a képi és szövegi keret ebben az esetben a kapcsolódást és a gondolkozást, ha úgy tetszik, az attitűd formálását helyezi előtérbe. – Kovács Panka recenziója.
Rekkenő nyári melegben erdei vakondokkal vágyakozhatunk a hó után Tarasz Prohaszko és Marjana Prohaszko Élet és hó című mesekönyvét olvasva. Persze a hó a mesekönyvben sokkal mélyebb jelentőséggel bír, s összetett gondolatiságot közvetít az olvasónak, legyen az gyerek vagy felnőtt.
Az Élet és hó ajánlása így szól: „Minden emberi lénynek.” Az ajánlás pontosan lefedi azt a tartalmat, amit a mesekönyvbéli erdő szereplőinek történetéből kibonthatunk: a központi elemek ugyanis az egymás elfogadása a megismerésen keresztül, s az előítéletekből fakadó félelmek feloldása. Ezek olyan értékek, melyeket nem kis feladat közvetíteni, ám ez a mesekönyv bravúrosan oldja meg mindezt. A történet szövege és vizuális világa nagyon finoman adja át ezeket a gondolatokat, s ebben a finomhangolt világban gyerekeknek és felnőtteknek is van lehetősége a kapcsolódásra, találkozásra anélkül, hogy bárhol is didaktikus vagy nehézkes elemekbe ütköznének. Mind a szöveg, mind az illusztráció lényegre törő és letisztult, ugyanakkor esztétikus és gondos arányokkal felépített. A szöveg és a képi világ szoros kapcsolatban áll egymással, egyik sem hangsúlyosabb vagy fontosabb a másiknál. Így a könyvtárgy kézbe véve is gondos kompozícióként hat.
Kúsz és Morminka, a kis vakondgyerekek felfedezik az őket körülvevő erdőt és annak lakóit. Találkoznak mókusokkal, hódokkal, madarakkal, s rádöbbennek: bár mindannyian máshogy néznek ki, más adottságokkal rendelkeznek, máshogy élnek, az élet bizonyos sarkalatos pontjain találkoznak. Kúsz megtudja, hogy a télen az erdőt ellepő havat a néhai vakondok, az ősei készítik. Ám a bagolygyerekek úgy ismerik a történetet, hogy az ő őseik készítik a havat. A látszólagos ellentét feloldása a történet szerint, hogy halála után minden állat, legyen madár vagy emlős, éljen a levegőben vagy a föld alatt, havat készít a Földön élőknek. A transzcendens sík ilyen módon filozófiai értelemben is megjelenik, s a hó fehérsége, ennek metaforikus jelentésrétege, s a hóra való várakozás feszültsége mindezt átélhető módon ábrázolja. (Hiszen ki ne várta volna már a havat ablakra tapasztott orral?)
Érdemes a mese főszereplőiről, a vakondokról is szót ejteni. Elsőre ellentmondásosnak tűnhet, hogy az elfogadás és a világra való nyitottság ábrázolása olyan lényeken keresztül történik, akik vaksin, a föld alatt, járatokban élve töltik életüket. Azonban a sokszínűség a vakondok életében is megjelenik a Prohaszko-mesekönyvben, hiszen a népes vakondcsaládban van, aki vajas-mézes kenyeret szeret enni, míg mások inkább lexikont lapozgatnak vagy orchideát locsolnak. Ám a sokszínűségben kapcsot jelentenek azok a tevékenységek, melyet minden vakond szeret csinálni: alagutat ásni. Ez a társadalom tágabb kontextusában is helytálló igazságnak bizonyul, hiszen az állatkölykök például származásuktól és életmódjuktól függetlenül szeretik felfedezni az erdőt vagy hallgatni a sünt, aki sok izgalmas lényt ismer, és történeteit szívesen osztja meg a kávézó vendégeivel.
A sün történetei ráadásul épp ezt az értékrendet támasztják alá: „De én tudom, miért félünk egymástól. Mert nem ismerjük egymást, és azt hisszük, nincs bennünk semmi közös. Így volt velem is. Sokáig féltem a tengerisüntől. Aztán amikor találkoztunk, észrevettük, hogy egyforma a sapkánk. Hogyan félhettem attól, aki ugyanolyan sapkát hord, mint én?” A sün története lényegien foglalja össze azt, hogy az idegenkedésnek és az előítéleteknek gyakran a félelem a forrása. Kúsz is ezt tapasztalja meg a történetben. Születése után nagyon megijed egy bagoly árnyékától, s ettől fogva szorongás tölti el a madarak láttán. Ám mikor az erdőben havat keres, és bagolyfiókákkal találkozik, akik elmesélik, hogy ők is ugyanazt a történetet ismerik, mint a vakondgyerekek, csak a baglyokra vonatkozóan – miszerint őseik készítik a havat –, sikerül felülkerekednie félelmén. Bár az állatkölykök először konfliktushelyzetbe kerülnek, hogy melyikük őse is készíti a havat, az egyik bagolyfióka sikeresen feloldja a helyzetet azzal a gondolattal, hogy minden állat őse készít havat.
Ezekből a jelenetekből is jól látszik az, amit mindenképpen az Élet és hó erényei közt kell említeni: a történet szövése nagyon sűrű, sok egymást követő jelenetkép fűzi össze egy gondolati egésszé. A képek szintén ezt erősítik: dinamikus váltakozásukkal alátámasztják a szöveg struktúráját. A történet viszonylag nagy időbeli ugrásokkal dolgozik, az évszakok váltakozására, a természet körforgására hangolódva. Ezt a vakond apuka egyik esti elmélkedése össze is foglalja: „Felidézte, amikor aprócska vakondkölyök volt, akkora, mint Kúsz és Morminka, amikor felnőttként saját üreget ásott, és megházasodott, amikor gyerekei születtek, és elkezdett könyvet írni. Mindig beköszöntött az ősz, aztán a tél, majd a tavasz és a nyár. Aztán meg újra az ősz.” A természet körforgásának állandó ritmusa még inkább megvilágítja azt, ahogy az élet előrehalad, hiszen két azonos évszak közt eltelt idő alatt a vakondok – s persze nem csak ők, ez újfent egy általánosan megfogalmazható gondolat – nagyon más élethelyzetbe, énállapotba kerülhetnek. A ciklikusság tehát még inkább kiemeli a fizikai, pszichés változásokat az énben, s az élethelyzet alakulását, a kapcsolatok megváltozásának dinamikáját. A vakondgyerekek története a kulcsmomentumokat ragadja meg, az „első találkozásokat”, például a folyóval s benne a hóddal, a mókusokkal, s persze a hóval.
A vakond apuka kapcsán szintén fontos motívum, hogy könyvet ír a vakondok életéről. Ugyanis azt gondolja, hogy a vakondokat úgy érthetik meg más élőlények, hogy megismerik életmódjukat, hogy mi is történik velük, miközben a többi lény számára rejtetten, a föld alatt élnek. Persze ez sem didaktikus üzenet, hanem sokkal inkább dilemma: meg lehet-e érteni a vakondokat pusztán egy könyv leírásából? (S mi megérthetünk-e más lényeket, más embereket pusztán azáltal, hogy könyvet veszünk a kezünkbe, s gondolkozunk róluk?) Ezzel a mese nagyon finoman reflektál saját mivoltára. A befogadóban felderenghet az antropológiai kutatások története, s hogy a résztvevő megfigyelés mekkora fordulatot hozott ezen kutatásokba. A rejtett, kevéssé szem előtt lévő társadalmi rétegek megismeréséhez vajon elég az írásos vagy vizuális médiumok közvetítése? Mai példaként hozható, hogy sokak számára elképzelhetetlenek azok a viszonyok, amelyben mélyszegénységben élő emberek töltik a mindennapjaikat, s mély döbbenetet vált ki, hogy embercsoportok milyen körülmények közt élnek, szegregátumokban, víz és villany nélkül, elvágva a többségi társadalomtól, noha térben alig pár kilométer választja el őket egymástól. S amíg a saját szemünkkel nem látjuk, el sem hisszük, ugyanakkor az ehhez hasonló társadalmi problémákról igenis fontos beszélni a sajtóban vagy művészeti alkotások – szövegek, filmek, riportok – által.
Az Élet és hó komplex témákat vet fel, gyerekek számára is befogadható történeten keresztül, sűrű képi és nyelvi világgal. A könyv maga is gondosan komponált, a kép és szöveg összhangja határozza meg a történet ritmusát, s még a könyvtárgy mérete is alaposan átgondolt koncepció eredménye: a könyv mérete pontosan igazodik ahhoz, hogy az illusztrációk a lehető legjobban érvényesüljenek, s ez határozza meg a tördelést is. A mese olyan gondolatokat fogalmaz meg, amelyekkel didaktikus formában már találkozhatott az olvasó, ugyanakkor a képi és szövegi keret ebben az esetben a kapcsolódást és a gondolkozást – ha úgy tetszik, az attitűd formálását – helyezi előtérbe. Olyan történet, mely valóban minden emberi lény számára releváns olvasmány, életkortól és társadalmi rétegtől függetlenül; mint ahogy az elfogadás és az inkluzív gondolkodás is mindezekhez hasonló, külső tényezőktől független, elemi erő.
Tarasz Prohaszko, Marjana Prohaszko: Élet és hó. Csirimojó Kiadó, 2024, 56 oldal, 4990 Ft. Fordította: Körner Gábor
Kovács Panka
Forrás: https://litera.hu/magazin/kritika/hogyan-elnek-a-vakondok-tarasz-prohaszko-es-marjana-prohaszko-elet-es-ho-cimu-mesekonyverol.html (2025. július 30.)