Hallok egy hangot

A hétdombú városban ahová indulsz,
készülj − hallok egy hangot − 
hogy egy nyolcadik dombot is adj hozzá
       mikor hazatérsz Budapestről.

Ha emlékezeted ködösül egy nap
a Duna tűnjön fel
        mintha a Halászbástyáról néznéd,
a hegyes tornyok éreztessék csöndjét
       a síkság fölé terülő égboltnak
csillogjon amikor a nap rásüt
a nem csak két partot 
de két embert két emléket két álmot
összekötő nyolc híd
láthatatlan árapályával a Hősök tere
továbbra is gyűjtse óriási szívébe
a körutakon és folyókon átkelve
találkozó embereket
és amikor szedelőzködik a nyár
       susogjon mint a száraz levelek
          az a Földközi-tengeri fuvallat
          amely Szentendre utcáin jött szembe veled.

A nyolchidas városban, amelyben jártál
készülj − hallom a hangot −
hagyj egy kilencedik hidat
amikor eljössz Budapestről. 

A „Magyarok” című filmet nézvén

Suttogását hallottam
Hátam mögött két fecsegőnek.

Micsoda egy aga ez
− mondta az egyik
a gazdára −
még egy korbács sincs a kezében
hogy a csizmáját verje járás közben.

Alkalom is nyílt
− mondta a másik −
alkalom is nyílt
de nem vitt az ágyába
annyi nő közül egyet is.

A két fecsegő nézi
a vásznon pergő képeket
anélkül hogy látná
egy nagy árnyák remegését
a képek fölött.

Egy csepp a sötétben

Egy kislány hat-hét éves,
egy férfi és egy nő kezét fogja.
Háromtagú család.

Sötét napszemüvege mögül
a semmibe mosolyog a nő és a férfi.
Helyettük néz a kislány.

Cseppnyi fény a sötétben.               

Tasnádi Edit fordításai