Két ország egymás mellett 

Mint két ország egymás mellett olyanok vagyunk,
a hold előtt elvonuló felhő
először téged borít sötétbe aztán engem
felőled felém fúj emitt,
amott felőlem feléd
a halántékunkat hűsítő szél.

Mint két szemközti part olyanok vagyunk
elválaszt egymástól és egymáshoz köt
a köztünk ballagó folyó
mint a történelem egymást követő lapjai olyanok vagyunk
az egyiken kezdődő mondat
a másikon ér véget.

Amikor eljönnek az aratás napjai
mint két szájon ugyanabban a percben
megjelenő mosoly olyanok vagyunk
mint két verejtékcsepp olyanok vagyunk
az együtt létrehozott és
testvériesen megosztott világ homlokán. 

Homokos tengerparton

A homokban sétálók nyomát
elmossák a hullámok

Amikor egymáshoz szólnak
elviszi hangjukat a víz

Mennek mégis a homokban
lábukkal újabb nyomokat róva

Mégis szólnak egymáshoz
új szavakat találnak ők ketten

Az év fordulóján a hajón

Hajón ülök az év fordulóján.
Távoli havakról hoz hírt
a tengeren az első idei szél.
Ráront a vízre ezüst kaszával
mintha búzamezőbe vágna
végigfut hátrahagy megannyi kévét −
a hallgatag utasok gondolatait.

Reszketünk. Ím az első hófelhő
úszik odafönt.
Kérdezgetjük egymást:
Havat hoz? Vagy valami mást?

Tasnádi Edit fordításai