Tömegtudat

Álmomban már láttalak
Te vagy az árny a sarokban
Előmászol a sötétből
Rettentő látványod
Felemészt belülről.

Hatalmas szárnyaddal
Szeled át az éjjeli eget
Nem hagyod nyugodni az életet
Te vagy a hirtelen árny a szemek sarkában
Felzabálsz rettentő pofáddal.

Gúny vagy te, önmagad paródiája
Magunkhoz láncolt vihogós árnya
Csak a halálnak kifordított kabátja
Mit kivert kutyaként üldözünk
Aztán magunkba mégis elültetünk.

Csendzavar

Nem találom a csendem,
Zúg, folyik a világ körülöttem.
Kerestelek téged hangtalanságodban,
De nem találtalak csak a hangzavarban.
A szél fúvásában, a belső morajlásban,
Zajt találtam csak nehéz szavadban.
Súlyod összenyom, nem találom
Én benned már a holnapom.

Mai zaj vagy te is, ahogy minden
Körülöttem a házban, az életben.
Mélabús fákban vagy vad folyókban,
De a csend most tán otthon van.

S otthonom is csak te lennél,
Ha hangként bennem élnél.
Fejemben a zúgás abbamaradna,
Némaság szállna rám, kedves haragban.

(A Pegazus alkotópályázat líra kategóriájának 3. helyezettje)