Nem akarok

Jaj, nem akarok én már szeretni,
Ébredés után senkit sem találni.
Kiürült szívek bányáiban kutatni,
Újra e fájdalmat megélni.

Jaj, nem akarok én már érezni,
Valaki miatt belülről meghalni.
Szememmel rezdüléseit figyelni,
Minden pillanatban őt szolgálni.

Jaj, nem akarok én már élni,
Csak csendben meghalni.
Vagy karjaidba visszatérni,
S ott végleg megpihenni.

Jaj, nem akarok én már létezni,
Csak benned elmerülni.
Még egyszer szemedbe nézni,
S szeretetedben megszűnni.

Jaj, nem akarok én már szeretni,
Ébredés előtt senkit sem találni.
Teli bányákat felülről vigyázni,
S a szerelmed soha meg nem élni.

Kilépő

Ma este lelépek,
itthagyom az életem.
Minden fájdalmam,
minden szerelmem,
mindent mit valaha megnéztem.
Mindent, mi bántott,
minden vágott virágot,
mit az élettől kaptam,
s lám mégis elhervadnak
kezemben az őszinte szavak.
Nem tudok, s nem is akarok
rablánc lenni más szívén,
hozzákötni magam
ahhoz, ki így néz.
Vagy talpasa más hadúrnak,
egy árokban egyedül vérbe fagyva.
Megelőzöm én inkább a furfangos halált,
S ezzel elköszönök tőled, viszlát!