Átszellemülés az iszonyat ízével
(Oduševnenie s príchuťou hrôzy)
Két fogaskerék
huszonnégy és negyven foggal
egymásba kapaszkodik. Hányszor kell megfordulnia az első keréknek
és hányszor a másodiknak, hogy az első fogaskerék adott foga újból
a másik keréknek ugyanabba a fogközébe essen?
A matematika gyönyörű, mert megválaszolatlan.
A legvalószínűtlenebb körülményből is születhet alkalom.
Zakariás jelentéktelen volt, de ő volt az,
akit észrevett a Tanító, amikor a fügefára felmászott.
Tizenhétévesen egy lányt átkarolva,
a város utcáján lépkedve megesküdtem volna rá, hogy bármi
a szerelemmel szorozva a végtelennel lesz egyenlő.
Nemcsak résztvevő néző vagyok, hanem nyitott szereplő,
és kapitányi mezben!
Yucatán. Maya kultúra. A tiszta türkíz vízben mindennek
a mélysége látható. A filozófia, az asztronómia és a matematika
beleszólnak a játékba. A pályán az élet és a halál labdázik.
Nyertünk, és én tudtam, hogy a győztes csapat kapitánya
az istennek lesz feláldozva.
Magamban
(V sebe)
A fiú, aki voltam, azt mondta
egyszer: „A halál mindig közel van.“
Mintha a derűs ég villámáról szólt volna.
Vagy a ragadozóról, ami oly nesztelen
lopakodik, hogy gallyat se reccsent.
Emlékezem rá a mi erdőnkben.
Önkéntelenül néztem körül,
amikor biciklivel a fák között
cikáztam, a szürke sziklák aknái
zöld mohába rejtekeztek.
Szüntelenül részei vagyunk
a zajló változásnak. A fák elvesztik leveleiket,
kitakaróznak a fészkek. A vándormadarak
elrepültek, az állandóak maradtak.
A vadludak megérkeztek Skandináviából.
Az álmok az állandó madaraim. Jelenlétük
erősödik. Én nem változtam meg túlzottan,
csak egyre gyakrabban nyitogatom álmaimat
fennkölt ihlettel, amiről se a villám,
se a vadállat semmit nem tud.
Török Nándor fordításai