Juraj Kuniak

Átszellemülés az iszonyat ízével

(Oduševnenie s príchuťou hrôzy) 


Két fogaskerék
huszonnégy és negyven foggal 
egymásba kapaszkodik. Hányszor kell megfordulnia az első keréknek 
és hányszor a másodiknak, hogy az első fogaskerék adott foga újból 
a másik keréknek ugyanabba a fogközébe essen?

A matematika gyönyörű, mert megválaszolatlan.

A legvalószínűtlenebb körülményből is születhet alkalom.
Zakariás jelentéktelen volt, de ő volt az, 
akit észrevett a Tanító, amikor a fügefára felmászott.

Tizenhétévesen egy lányt átkarolva,
a város utcáján lépkedve megesküdtem volna rá, hogy bármi 
a szerelemmel szorozva a végtelennel lesz egyenlő. 

Nemcsak résztvevő néző vagyok, hanem nyitott szereplő, 
és kapitányi mezben!

Yucatán. Maya kultúra. A tiszta türkíz vízben mindennek 
a mélysége látható. A filozófia, az asztronómia és a matematika 
beleszólnak a játékba. A pályán az élet és a halál labdázik.

Nyertünk, és én tudtam, hogy a győztes csapat kapitánya 
az istennek lesz feláldozva.



Magamban

(V sebe)

A fiú, aki voltam, azt mondta
egyszer: „A halál mindig közel van.“
Mintha a derűs ég villámáról szólt volna.
Vagy a ragadozóról, ami oly nesztelen
lopakodik, hogy gallyat se reccsent.

Emlékezem rá a mi erdőnkben.
Önkéntelenül néztem körül,
amikor biciklivel a fák között
cikáztam, a szürke sziklák aknái
zöld mohába rejtekeztek.

Szüntelenül részei vagyunk 
a zajló változásnak. A fák elvesztik leveleiket,
kitakaróznak a fészkek. A vándormadarak
elrepültek, az állandóak maradtak.
A vadludak megérkeztek Skandináviából.

Az álmok az állandó madaraim. Jelenlétük 
erősödik. Én nem változtam meg túlzottan,
csak egyre gyakrabban nyitogatom álmaimat 
fennkölt ihlettel, amiről se a villám,
se a vadállat semmit nem tud.

Török Nándor fordításai

Oszd meg az ismerőseiddel!