Szomory halála — Véletlenül újra kezembe kerül az „Író a toronyban”. Csak átpergetem a lapokat az ujjaim között.  A végén az a haláli nyugalommal felsorolt eseménysorozat teszi rám a legnagyobb hatást, amelynek megkomponálására csak igazi, profi tragédia szerző képes: „…a végrendeletet érvénytelennek minősítették, de különben is az első helyen hagyományozott testvérét gázkarmában égették el… a második örököst, Horváth Árpádot a kopók elfogták… a Margit körúton egy Csergő nevű százados a rendezőt, mert nem akart vallani, félholtra verte. Vértől csepegett, félig eszméletlen volt, amikor a Dunához kísérték, és belelőtték a szennyes vízbe…  (Szomory Dezső) halála napján nyilas suhancok és ribancok tivornyáztak a Szent István körúti lakásban. Marokén kötésű könyveket téptek szét, bútorokba vágták késeiket…” 

Kellér Andor, ha csak ennyit írt volna erről a korszakról, elmondta volna a lényeget…

Ezt a „haláli nyugalmat” most is itt érzem a levegőben…

Hogya György