Rubin doktor munkájának köszönhetően tíz-húsz év múlva — talán — megértjük a muslinca agy működését. Véleménye szerint az emberi agy, az emberi tudat megismeréséhez még legalább száz év kutatómunkára van szükség.
Miért ez a nagy érdeklődés? A tudományos érdeklődésen túl egyéb meggondolások is vezérelnek bennünket: Bolygónkon kétmilliárd embert érintenek az elmebetegségek, s ugyanakkor botrányosan keveset tudunk az elme betegségeiről. „ – Egyetlen olyan neurológiai betegség sincs, amelyről bárki tudná, hogy miféle meghibásodás okozza, azaz melyik idegpályával, melyik szinapszissal, melyik sejttel, melyik receptorral van baj.” – hangzik a tudományos kijelentés. Az agy betegségei már a közeljövőben a hazai bruttó hazai össztermék húsz százalékával terhelhetik meg a világgazdaságot! — mondja egy másik tudós.
És mégis — vagy éppen ezért — álmodozunk: Az emberi konnektóm — az emberi agy idegpályáinak olyan szintű feltérképezése, amely térkép már tartalmazza az illető személyiségét és emlékeit is — teljes információtartalma egy zetabájt (egy egyes és huszonegy nulla), ami nagyjából azonos a ma a világhálón fellelhető összes információ mennyiségével. Az optikai kábelek adattovábbítási sebessége másodpercenként egy terabájt (egy egyes és tizenkét nulla).
Az információtárolás és adattömörítés hatékonyságát egymilliószorosára kell növelnünk, hogy a konnektómot lézersugár segítségével az űrbe továbbítsuk.
A Moore-törvény alapján tudjuk, hogy a számítógépek teljesítménye egy bizonyos ponton túl nem növelhető tovább azzal, hogy egyre kisebb tranzisztorokat állítsunk elő.
Imponál ez a hit ez az elszántság, ez a kitartás… mintha a jövőnek szüksége lenne ránk… mintha küldetésünk lenne, mintha az egésznek értelme lenne.
És mindent olyan jól meg tudunk magyarázni… eleinte vallási alapon, majd tudományos alapon, majd túlélési alapon, s már rég nem leszünk, de kifogásaink, indokaink ott rejtőznek majd a tovább keringő atomjainkban…
Holott a túlélés alapvető követelményeinek sem tudunk eleget tenni… mintha nem gnómok és félresikerült kísérleti alanyok tömkelegén kellene majd eljutnunk egy olyasfajta szingularitáshoz, amely, ha nem is utunk deklarált célja, ám nyilvánvaló végpontja.
Hogya György