A lépcsők mögött jégfolyam dereng,

denevér alszik, kemény léptünk cseng,

a csüngő jégcsap oszloppá megnőtt,

jégkristály őrzi a bezárt időt,

mi lehet ott, a mélyben lent,

ahonnan hideg pára leng?

cseppkőként csöpögő álmait

virággá formálja a víz vágyait,

hol trónörökös is korcsolyázott,

e jégbarlang mélyén csodát látott?

megnézte Jókai, s más író,

rideg világa oly csábító,

dolgozik jégbe zárt gyönyör,

kíváncsi szemekben tündököl,

ezer méteren lakik a száj,

mit annyi szájtátó megcsodál,

kedvesem is piruló arccal,

jégtűvel varrt emlék marasztal,

amikor szívbe dermed a fénye,

az átutazók nagy örömére.