Köztudott, hogy Gárdonyi Géza az Egri csillagok írása közben több munkacímet is elhasznált, latolgatta a Gergő diákot, a Török gyűrűt, a Hold és csillagokat és fontolgatta a Hol terem a magyar vitéz? címet is, míg végül a már ismert címnél állapodott meg.
Hasonló címadási gondjai lehetnek annak is, aki a királyhelmeci Csonkavár gazdájával, tulajdonosával szeretne riportot készíteni, hiszen mostanában egyre több riport, sőt a neten előadás is megjelent a királyhelmeci ásatásokkal kapcsolatosan. Nehéz érdeklődésre számot tartó címet és még nehezebb új, az olvasó érdeklődésre számot tartó kérdéseket feltenni Gönczy Bertalannak, hiszen a riportok nagy részében már választ kaphattak a Csonkavár jelenével és jövőjével kapcsolatos kérdésekre. Ebben a beszélgetésben tehát – rendhagyó módon – inkább a vár történelmének hátterét jártuk körbe.
Gönczy Bertalan eredetileg szőlészettel és borászattal kívánt foglalkozni, és a pince kérdésének megoldása közben merült fel a gondolat, hogy a majdan több hektárról leszüretelendő és feldolgozandó mustnak talán jó helye lehetne a királyhelmeci Csonkavár pincéjében is.
Az elgondolást tett követte és most már negyedik éve megfeszített munkával készíti elő új pincéjét az új várúr.
– Meglehetősen nagyszabású pinceválasztás…
– Királyhelmci vagyok és hosszú távon, majd, ha befejezem az irodai munkát (megj.: számítógépes szakember) annak ellenére, hogy nem vagyok különösebben nagy borivó, a szőlészettel és borászattal szeretnék foglalkozni. A városban és környékén kezdtem földterületek felvásárlásával foglalkozni, és eredetileg a nem messze fekvő Nagygéresben akadtam megfelelő feltételekre. Egy barátom javasolta, hogy ha már helmeci vagyok, akkor miért nem próbálok a saját városomban pincét találni, végül így esett a választás a Csonkavárra. Tárgyalni kezdtem a régi tulajdonossal és 2018 januárjától már én lettem a Csonkavár új tulajdonosa.
– Az eltelt időben szemmel láthatóan nem sokat pihentél, rengeteg munkát végeztél. Az 1939-ben hordalékkal feltöltött ezideig nem látott termeket lassan kiásod, kiásatod és mindenki számára láthatóvá teszed. A rengeteg munka és utánajárás azonba azzal is jár, hogy rengeteg új információhoz is hozzájutottál. Történészekkel, régészekkel, levéltárosokkal és műemlékvédőkkel tárgyalsz rendszeresen. Sokan Perényi Péter nevéhez kötik a Csonkavár eredetét, ám valójában a Pálócziaknak köszönhetjük, hogy ez a vár felépült. Mi újat tudhatunk meg a vár eredeti építőiről a Pálócziakról?
– A Pálócziakkal valóban nem sokat foglalkoztak eddig, ám a középkorban egy nagyhatalmú, jó kapcsolatokkal rendelkező családnak számítottak. Kibontakozásuk a XIV. században indult meg és a mohácsi csata idején kerültek hatalmuk csúcspontjára. A nem messze lévő Ung-megyei Pálóc községben volt az eredeti székhelyük, majd Királyhelmec és Sárospatak is a tulajdonukba került. A reneszánsz idején éltek és a hatalmuk kiteljesedését nagyban segítette Mátyás király, aki igazi reneszánsz ember volt, sőt megelőzte a korát. Nem rang, hanem teljesítmény alapján jutalmazott. Ennek a kornak és eszményeinek köszönhető, hogy nagyon sok Pálóczi magas rangba került, akár világi akár egyházi területen. Érdekes örökösödési szokásjogot vezettek be, a birtokok utáni jövedelemből minden egyes örökös egyenlő arányban részesült. Tehát a vagyont, az ingatlanokat nem osztották el, hanem csupán a befolyt adón osztozkodtak. Így megtörtént, hogy a királyhelmeci várban a két Pálóczi testvérnek két várkapitánya is volt, mert ily módon ellenőrizték a beszolgáltatott adókat. Ez az örökösödési rend egészen 1526-ig maradt meg, amikoris Pálóczi Antal a mohácsi csatában elesett.
– Az tudható-e, hogy milyen célból építették a királyhelmeci várat?
– Fontos tudni, hogy nem minden várat építettek védelmi célból. Ha egy Pálóczi – vagy adott esetben egy más főúr – utazott, akkor általában a saját uradalmain keresztül határozta meg az útvonalat és ilyenkor a saját kis kastélyában esetleg kúriájában szállt meg. Tehát rengeteg szálláshely épült, említhetem a Rákócziakat is, akiknek Borsi szintén egy ilyen szálláshelyük volt Sárospatakról Munkácsra menet. Persze nyilvánvaló, hogy ezek a helyek bizonyos védettséget kellett, hogy adjanak.
– A borsi kastély felújításának apropóján különböző cikkek jelennek meg és egyikükben az áll, hogy a borsi kastély állandó lakóinak száma 20-30 fő is lehetet. Van-e utalás arra nézve, hogy a Csonkavár ősét hányan lakták?
– Jó kérdés, ugyanis nem egyértelmű a vár elnevezése sem. Történelmi iratokban ötször említik, mint várat, hétszer, mint várkastélyt. Ne felejtsük el, hogy egy állandó helyőrség fenntartása ugyancsak költséges lett volna. Valószínű, hogy az állandó személyzet két-három fő lehetett, és ha egy rablóbanda támadta volna meg az épületet, akkor a helyi lakosok segíthettek a védelmében.
– Mint tudjuk, Pálóczi Antal a mohácsi csatába odaveszett és ezt követően került a vár a Perényiek kezébe.
– Érdekes dolog. Pálóczi Antal ugyan hagyott hátra testámentumot, ám a csata után Perényi Péter azzal rukkolt elő, hogy mielőtt a csatába mentek, megegyeztek Pálóczi Antallal, hogy ha egyikük odaveszne akkor a másikuk örökli az elhunyt vagyonát. Bár ez az irat nem került elő, ennek alapján Perényi Péter mégis kisemmizte a Pálóczi rokonságot. Tegyük hozzá, hogy ebben szerepet játszott az, hogy hatalma, befolyása nagyon megerősödött, hiszen időközben koronaőr lett. A Pálócziak teljesen tehetetlennek voltak ellene.
– Tehát ettől az időtől kezdve beszélhetünk Perényi váráról. Az új tulajdonos hozott-e változást a vár és vidéke szempontjából?
– Igen, Perényi nagyon nagy hatással volt nem csak a vár, de az akkori Magyarország történelmére is. A várral kapcsolatosan annyit tudunk, hogy a régi falakhoz hozzáépíttetett, és az építkezés közben már figyelembe vették a haditechnika fejlődését is tehát az új falak 1,8 m vastagok voltak, hogy az esetleges ágyúzásnak is ellenálljanak. Ami az ország történelmét illeti, köztudott, hogy Perényi egész életében kétkulcsos politikát folytatott, hiszen a mohácsi csatát követően, koronaőrként ott tartotta a koronát Szapolyai János koronázásakor és nem sokkal később már Ferdinánd mellett is eljátszotta ugyanezt a szerepet. Én úgy vélem, hogy azzal, hogy elvitte a koronát Ferdinándnak, döntő mértékben befolyásolta a magyar történelmet.
– A vár felújítását az új várúr saját pénzből fedezte?
– Fennmaradtak levelei, többek között Bártfa és Kassa vezetőségének címzett leveleket említeném, amelyekben Perényi arra hivatkozva, hogy ő koronaőr, mindenfajta segítséget szívesen fogad, tehát nem csak pénzt kért, de építőanyagot és munkásokat is elvárt a segítőkész városoktól. Az ásatások során lassan meg is mutatkoznak az újabb falak és az újabb építkezési technológia nyomai, sőt annak nyomait is felfedeztük, hogy időközben a várat valakik meg is rongálták. Egyelőre nem találtunk írásos anyagot azzal kapcsolatban, hogy mi történhetett, de szemmel láthatóan még a császári lebontási rendelet meghirdetése és érvénybeléptetése előtt is történt a várban erőszakos rombolás, amelyet csak tessék-lássék módon hoztak rendbe. Perényi erőszakos birtokszerzései azzal jártak, hogy a mohácsi csatában elesett nemesek kúriáit akár törvénytelen módon is megszerezte, ám nyilvánvaló, hogy a védelmükre és a megőrzésükre, netán újjáépítésükre nem volt sem pénze, sem ideje, sem energiája. Elképzelhető, hogy ennek okán történtek ezek a rombolások.
– A helyiek fantáziáját nagyon izgatja, hogy hogyan is nézhetett ki ez a vár, akár a Pálóczi akár a Perényi korszakban. Lassan beletörődtünk abba, hogy a környező és elérhető levéltárakban nem akadtunk ilyen ábrázolás nyomára. Neked vajon sikerült-e?
– Nem, persze engem is nagyon érdekelne. Azonban úgy vélem, hogy van egy nyom, amelyen el lehetne indulni, éspedig a Perényi által foglalkoztatott két olasz építész. A sárospataki vár építéséhez ugyanis Perényi Olaszországból hozatott építészeket és ők nem csak a pataki vár építésében, de feltételezhetően több Perényi tulajdonban lévő építmény felépítésénél, rendbehozatalánál, átépítésénél is munkálkodtak. Tehát elképzelhető, hogy valamely olaszországi levéltárban nyomára akadhatunk azoknak a terveknek, amelyek alapján ezek az építészek dolgoztak.
– Mindenesetre a Csonkavár – elsősorban neked köszönhetően – végre elárul valamit múltjáról, de talán helyénvaló lenne megemlíteni azoknak a segítőknek a nevét is akik melletted állnak ebben a megerőltető és kitartást követelő munkában.
– Így van. A sok segítő közül megemlíteném Mgr. Tomáš Janura, PhD. (Historický ústav SAV) nevét, aki a levéltári kutatásban segít, Mgr. Michal Šimkovicot, aki a falkutatás terén ad tanácsokat, a Műemlékvédelmi hivatalból Mgr. Martin Pristáš a kassai Technikai egyetem/művészeti karáról pedig Árpád Balogh segíti munkánkat. Valamint említést érdemel még Murinčák István helyi támogató is.
A Csonkavár körüli munkálatok még évekig eltartanak, ám az, hogy „valami megmozdult”, máris elégedettséggel és érdeklődéssel tölti el nem csak a helyieket, de az idelátogatókat is. Pár év múlva hangulatos borozó, lapidárium, idegenforgalmi iroda és gyönyörű kilátást biztosító terasz várja a Csonkavár és a történelem elkötelezettjeit.
Hogya György