Medáliák
József Attilának

I.
A Hold, a Vénusz fénye ráng,
Ezüstbe forduló katáng.
Méheket taposó paták,
Petesejt pótló pasztinák –

Pipacs-mezőn, ha hempereg,
Az anyja sem ismeri meg,
Bosszús barátja bús zsebe
Neszesemmivel van tele.

II.
Teafilter, zsírosbödön,
Nőjön hátadra pótköröm,
Nem tudhatod, kell-e vagy sem,
Koponyadomb erdején, lenn.

Cserszömörce, édes álom
Terpeszkedik csülök-ágyon,
Hajnalkarom mélyed bele,
Rinocérosz és berkenye.

III.
Saláta vagyok és retek,
Térdét horzsoló kisgyerek,
Hímnős csiga, háza-hagyott,
Száll a madár, már megfagyott –

Anyját imádó imágó,
Szenespincében iázó,
Rovarcsípés, kelés fejen,
Kifakadok. Elég legyen.

IV.
Én egy vagyok sokak közül,
Ki folyók felett átrepül.
Mégsem vagyok jellegtelen,
Sem aljas vagy jellemtelen.

Látom más foga fehérét,
Ki belezni nem fog jércét,
Vadludat nem kerget éjjel;
Megelégszik tárna-méllyel –