És a házam se a házam

Szörnyű hideg tél volt. A szél éjszakánként csapdosta a nyárikonyha ajtaját, alig lehetett aludni. Esténként a sötétben ültünk, mert kimenni nem lehetett, anyuka és apuka meséltek a gyerekkorukról, aztán az enyémről. A pincében megfagyott a krumpli meg a cékla, ököllel kellett szétverni a földet és elgémberedett ujjakkal kikaparni a zöldséget. Ebben anyuka volt a legügyesebb, de mindig engem küldtek le. A gyertyát a befőttek közé raktam, tetszett, ahogy furcsa árnyékokat vet a telezsúfolt polcról a láng. 

Tízezer koronát adtunk a partizánnak, aki három nappal azelőtt járta a falut. Csak én tudtam vele beszélni a családból, azt mondta, hogy nem kell félnünk, mindent elintéz, őt ismerik, ő mentette meg a járási tanácselnök életét még a háborúban. Kifizettük. Addigra házról házra jártak a katonák, és egy-két órát adtak, hogy az ember mindent összeszedjen. A partizánnak fegyvere is volt, lövöldözött a levegőbe, mikor valaki nem akart fizetni. Papírt nem adott, elismervényt sem, elment a pénzzel elintézni, hogy ne vigyenek el bennünket. Két nappal később, kora reggel, mikor anyuka épp csak megjött a boltból, hozott tejet meg Pravdát, megállt a platós autó a ház előtt. Anyuka kezéből kiesett a tejesüveg, apuka pedig ordított, egy ökröt vehettünk volna belőle, üvöltötte a sarok felé fordulva, nehogy meghallják a katonák. Kiküldtek, hogy kérdezzem meg, mit akarnak. Először megörültek, végre valaki tud csehül, van kivel beszélgetni. Aztán mikor szóbahoztam a partizánt meg a pénzt, mindjárt elkomorodtak. Ütöttek, puskatussal. Azt üvöltötték, hogy fél óránk van, meg takarodjunk innen. Bent anyuka kötést rakott a fejemre. Csak nézte a sebem, apuka idegesen mászkált körbe a szobában. Mama a kemence sarkán ült. Élvezte a meleget. 

Leültünk megbeszélni, hogy mi legyen. Anyuka leszedette apámmal a szekrény tetejéről a nagy utazóbőröndöt, amit sosem használtak, tartogatták. A hálószobába mentek, hogy meleg ruhát csomagoljanak, engem a pincébe küldtek, hogy szedjem össze a vetőmagnak valót, meg valami befőttet is hozzak fel, ami nem penészes. Találomra markoltam a magokból, és egy vászonzsákba pakoltam. Mikor tele lett, szedtem a tetejébe pár vetőkrumplit, a kezembe vettem két üveg savanyú uborkát. A korlát mellé raktam az üvegeket, és a vászonzsákkal a kezemben előre indultam a katonákhoz. Ahogy megláttak, fegyvert szegeztek rám. Megálltam, széttártam a karomat. A nagyobbnak cigaretta lógott a szájából, vállára csapta a puskát és megindult felém. Állon ütött, arccal fordultam a hóba. Felráncigált, és a hajamnál fogva próbált elhúzni az ajtóig. Nem sikerült. Talpra állított, elvitt a küszöbig, majd egy hatalmasat taszajtott rajtam. Térdre estem, hátba rúgott, anyuka azonnal odarohant. A cseh üvölteni kezdett, majd fogta vászonzsákot és földhöz vágta. Magok és vetőkrumpli gurult mindenfelé. Anyuka és apuka csak álltak, a katonának kiesett a szájából a cigaretta. Eltaposta, sarkon fordult és kiment, az ajtót is nyitva hagyta. Mi baja volt, kérdezte anyuka. Azt hitte pénz, mondtam. 

A tisztaszoba felől csörömpölést hallottunk. Mama állt bent, és egyesével ejtette el a lánya után hozományba adott kristálypoharakat. Aztán tányérok következtek. Apámnak felcsillant a szeme, a tálalóból szedte elő a porcelán étkészletet, egyesével vagdosta falhoz a tányérokat. Míg anyuka kabátokat gyömöszölt az utazóbőröndbe, addig apukával és mamával összetörtük a tálalóból az összes poharat, csészét, kistányért. A villákat, kanalakat az asztal lapján hajlítgattam el. Odakint a fészerben kezdtük, kihúztuk a boronát, apuka egy kalapáccsal kezdte ütni. Baltával mentem vissza a házba, lecsaptam a ládáról a vasalásokat és a mintákat. Az asztal négy lábát az ablakon hajítottam ki. Felborítottuk a ruhásszekrényt, leszaggattuk a fogasokat, a tárolórudat és a tékát is. Az ágyban a bélést, a párnákat és a takarókat késsel cincáltuk szét. A konyha romjaira borsot és mindenféle fűszereket szórtunk, amit csak találtunk. 

Kintről lövés hallatszott. A katonák megelégelték a pusztítást, akkor lőttek a levegőbe, amikor apuka megpróbálta meggyújtani a górét. Hátba vágták a tusával, engem homlokon csapott a nagyobbik. Kihozatták az utazóbőröndöt a házból, és mellé állítottak, fegyvert fogtak ránk. Csak a mamát nem bántották. Nézték, ahogy könnyeden lépdelve sót szór szét a kertben. Mikor végzett, kinyitotta a libaólat. Egyesével tűntek elő az állatok a hóban, sorban gyűltek a mama elé. Megsimogatta az elől állót, egészen sokáig simogatta, aztán kitekerte a nyakát. Az élettelen testeket egymásra halmozta. Aztán a nyárikonyhába ment, és kezében a vörös kandúrunkkal tért vissza. A mellkasán tartotta, és elindult a ház felé. A macska dorombolt. Mama átnyújt a feje fölött, megragadta a grabancánál fogva, és átlódította a kerítésen a szomszédba. 

Csendben pakoltuk fel a platóra az utazóbőröndöt. Apuka és anyuka bebugyolálták magukat, egyedül a mama ült nyakócon. A ház felé nézett. Nem sokkal később felbőgött a motor, és elintult a zöld Tatra. Ahogy távolodtunk, egy vörös cicafej bukkant fel a szomszéd kapujában, de nem jött ki az útra. Mama azt mondta, majd a Szabóék gondját viselik.