túlélő

a száraz fahasábok mosolyra
gyúltak a kandallóban
s a fények testeden játszottak

nem tudtam ki vagy
csak hasonlítottál valakire

az éjszaka forró volt és mohó
a szomszédban kutyák marakodtak
aztán hideg lett hirtelen
érthetetlenül hideg

magányra ébredtem s a fájdalomra
hogy ismét csak egy túlélő vagyok

sorsunk

ami kezdődik: véget ér

nincs kinek hazudni
és nincs miért

***

markunkban vagyunk
– sorsunk mégsem miénk… maradunk hát
önmagunk paródiája

utunkat hétszer hét
csapás mutatja

valaha volt csodaszarvas-vágta
és Ikarosz tengerbe hulló
lemetszett szárnya

***

…lehangolódott
a csönd hegedűje
mióta a magunk harminc ezüstjéért eladtuk
az üresen kongó éjszakákat