Tegnap délben még megrendelte az Opus folyóiratot a postaládájába, ma reggel viszont már nem ébredt fel – elhunyt Fülöp Antal, Tóni bá, lapunk állandó szerzője, kedves barátunk. 

Életének 82. évében elhunyt Fülöp Antal, a kiváló író, színműíró, költő, publicista és médiamunkás, akinek gazdag és sokszínű útja nemcsak irodalmi és közéleti munkásságában, hanem közösségi hatásában is maradandó nyomot hagyott mindazokban, akik ismerték vagy olvasták műveit. Legutóbb még így írt önmagáról: „Ma nyugdíjasként Komáromból szemléli, időnként már-már riadtan, hogy mi-minden történik (történhetik!) az önmagát civilizáltnak hirdető Európában.” Ma már mindezt odaátról szemléli…

Fülöp Antal 1943. december 13-án született Budapesten. Tanulmányait Komáromban végezte, majd érettségi után különféle szakmákban dolgozott – lakatosként, munkásként, bányászként, diszpécserként, laboránsként és később gumivulkanizálóként –, mielőtt írói pályára lépett. Kritikus gondolkodása, írásai és közéleti szerepvállalása révén hamar ismertté vált a szlovákiai magyar közéletben. 

Irodalmi tevékenysége az Irodalmi Szemlében 1970-ben megjelent első írásától kezdve folyamatos volt, s több jelentős művet jegyzett. Szélesebb körben a Fekete szél című antológia által vált ismertté. Első kötetére azonban csaknem egy évtizedet kellett várni. A Kedvező pillanat című elbeszélés-kötete sajátos színfoltja a szlovákiai magyar kisprózának. Írásaiban a kisvárosi környezet tipikus alakjai elevenedtek meg, többnyire a társadalom, az érzelmi-etikai élet perifériájára sodródottak. Vad indulatok, zabolátlan ösztönök sodorták hőseit önpusztító helyzetekbe. Majd 1992.ben megjelent, a Piszkos ember című regényéért Madách-díjat kapott, művei pedig a kisvárosi ember mindennapi életének metaforáit, társadalmi kihívásait és emberi történeteit rajzolták meg érzékeny, ám kritikus hangon. Színművei, hangjátékei és prózai írásai a társadalom peremén élők világába engedtek betekintést, és olvasóit gondolkodásra, párbeszédre ösztönözték. 

Fülöp Antal számára az irodalom mellett a zene és a művészet is mindig fontos volt: alapító tagja volt a Komáromi Dixieland Bandnek, mely 1986-ban egy zsolnai fesztiválon első díjat nyert. Emellett képzőművészeti alkotásai – többek között kollázsai – is megjelentek neves kiadványokban. 

1990 után aktívan részt vett közéleti kezdeményezésekben is, többek között egy „rendszerváltó” regionális hetilap, a Reflex létrehozásában, valamint felszólalt a társadalmi igazságosság és a közösségi értékek mellett. 

Fülöp Antal nemcsak műveivel, hanem közvetlen emberi kapcsolatain keresztül is sokakat inspirált. Olvasói, barátai és kollégái emlékeznek rá, mint egy mélyen gondolkodó, értékeket képviselő és mindig nyitott szellemű alkotóra. Szeretett férj, édesapa és nagyapa volt – személyes emlékei, tanításai családjában és közösségében tovább élnek. 

A búcsúztatást 2026. január 29-én, csütörtökön 14:00 órakor a komáromi Brigetio temetkezési vállalat búcsúztatótermében tartják. Hozzátartozói kérik, hogy koszorú helyett egyetlen szál virággal emlékezzünk rá – így tisztelegve emberi nagysága és alkotói öröksége

(opus)