Ikarosz bukása

Az 1949-ben felfedezett s Icarusnak ne-
vezett törpebolygó pályájának érdekes-
sége, hogy napközelpontja valamennyi
bolygó közül legközelebb esik a Naphoz.
(WikipédiA)

A művészetek szimultán eonjában Ovidi-
us és Bruegel kortársak, s nem tudni, me-
lyikük hatott a másikra. Mindketten meg-
örökítették Ikarosz bukását, de egyikük
sem tudta pontosan, hogy Ikarosz hová
tűnt a Nap megközelítése után. Ovidiusz
Daidalosza csak a fia szárnyából kihullt
tollakat látta a tenger habjaiban, Bruegel
képén pedig a vízből kimeredő uszonyt I-
karosznak tulajdonítani nem több puszta
önkénynél. Az igazság: Ikarosz a repülő
Daidalosz mellől nem a tengerbe bukott,
hanem a világűrbe zuhant. Miután apja
tiltása ellenére is elhagyta a földi gravitá-
ció  terét, az űr vákuumejektora magába
szippantotta. És hirtelen összekeveredett
benne a lázadás kéje s a látvány döbbene-
te, Minosz földi labirintusának emléke és
Zeusz égi útvesztői. A roppant csillagpor-
hegyek, tauruszbolygók s egyéb űralakza-
tok közt érezte,  maga is valami űri tárgy-
gyá változik. – 1949. június 27-én a Bru-
egel-mű jobb alsósarkában ülő halász ke-
zében, fogást jelezve, megrándult  a nád-
szár, egy törpeharcsa vergődött a horgon.

Nyelvistálló

A -szerű, ez a farkcsontszerű utó-
tag egymagában már semmit sem
jelent. Rácsimpaszkodik egy-egy
szóra, ahol aztán egyáltalán nem
vendégként viselkedik: gátlástala-
nul megváltoztatja a gazdaszó je-
lentését, s ahol csak lehet kelle-
metlenkedik. Sohasem lehet tudni,
hogy most éppen milyen viszony-
ban van az alapszóval, nincsenek-
-e haragban egymással, lehet-e ő
-ket egybe írni avagy strajfát, azaz
kötőjelet kell közéjük tenni, hogy
össze ne rúgják a patkót? A nyelv-
istálló éjszakája csupa  bauxit, ír-
ja a jeles költő, s ő csak tudja.

Megjelent az Opus 2025/5-ös számában