Régi albérletek
Az utcát már rég átkeresztelték
Népköztársaságról Vár körútra
de a ház még ma is áll hol első
albérleti szobámra leltem –
s lettem falusi fiúból városlakó
de hol vannak a jóságos asszonyok
kikhez ditirambust írhatnék mostan
hol Irmus néni aki a szállást szerezte
hol Juliska néni ki befogadott
s hol a házbéli Mária néni ki
lányként megjárta Auschwitzot
én meg csak szégyenkezem és
pironkodom mert nem bírtam szóra
hogy beszéljen és valljon hisz’
minden panasznak elmondhatója –
s hol a régi házbéliek mind…
hol Szarka Géza a vitézzé lett
író és társaságalapító igazgató
és hát hol Erzsi tanító néni aki
midőn megtudta hogy verset írok
megállt a küszöbömön és csak
annyit mondott: ne haragudjon
én ezt nem néztem ki magából
s ott a küszöbön csak hebegtem
és habogtam hogy hát a költés
nem is kinézet dolga…
Mályvavirág
Ez a vakfolt a szememen
ez a fekete mályvavirág
mindig kitakar a képből
valamelyest, amit nem
láthatok épnek soha már.
Ez a fekete mályvavirág
ontotta szirmát akkor is
midőn rád vártam
félő tekintetű éjjeleken
: jössz-e – nem jössz-e,
hogy együtt utazzunk át életeket
a tiédet – az enyémet netán
: a mindenséget hoztad percekként
kötényedben.
S ez a fekete mályvavirág
érettünk állt ki a szélbe
érettünk ontotta bársonyát
megfejthetetlen titkaival még – még
az örökkévalóságon innen
szertefoszlott álmainkkal –
visszavonhatatlanul.
Színuszgörbe
Jön, jön a megváltó,
jön a Szamarával,
a gépbe épített csodával…
Ő azok a káprázatos dugattyúk,
mint csapatostól a hattyúk,
behúzzák-kinyújtják hattyú-
nyakuk: szív-sürít-erektál-
-kipufog, így fordítanak/forgatnak
a lendítőkeréken, s ettől a
mozgáskombinációtól – s nem
a nációtól, nem is csuklónkon
a diótól – szebbül a világ;
és szinuszgörbével
írjuk le a harmóniát!
Még alszanak
Még alszanak kint a patanyomok –
gondtalan vágtánk árvái:
és szívünkben: reménység csillagai –
dobbannak – nyiladoznak.
Míg alszol – él az álom.
Az álom tökéletes.
S a másnap – csupán rezzenésnyi.
Megjelent az Opus 2025/5-ös számában