Mondom, hogy a nő.

Beketrecez, bezár, rád se nyitja.

Nézel fel a csillagokra,

s azt hiszed egyedül vagy –

pedig valóban egyedül vagy.

Mondom, hogy a férfi.

Veled fut majd, szólított is. De nem.

Most épp mást, mindig is mást.

Aztán elmegy, munka van, meghal.

Valóban egyedül vagy.

Mondom, hogy a rendszer.

No, az aztán! Ablakodra vasat vert,

Lélegzeted elállította, minek az.

Nézel fel a csillagokra vason át.

Egyedül vagy.

Mondom, hogy az ég.

Nézel fel, megint a csillagokra.

Mikéntha mosolyogna.

Örök vasálarca vigyorával

vagy egyedül.

Mondom, hogy a csillagok.

Milliárd fényévek, meg évek is.

A múlt az ott, nem a jelen.

A múlt mozdítatlan foglya vagy,

egyedül.

Mondom, hogy mi mind.

„Valahonnan szivárog valami sötét.”

Mondod: „tapogatva jársz, 

mintha éjszaka lenne” – az van,az, egyedül.