2026-01-15

Felvidéki írók a nagyvilágban

Műfordítások nélkül nem létezne világirodalom, csak különböző nyelvű irodalmak, amelyekhez csak azok férnének hozzá, akik ismerik az adott nyelvet, ezáltal a nemzeti irodalmak is szegényebbek lennénk, mert nem létezne az irodalmak, az írók kölcsönhatása, a kis nemzetek irodalma láthatatlan maradna, elszigetelten, belterjesen fejlődnének.

Ahogy a sportokban a nemzetközi eredmények igazolják egy-egy teljesítmény súlyát, úgy a zenében, képzőművészetben, irodalomban, és a többi művészeti ágban is.

A tehetség és az irodalmi teljesítmény önmagában kevésbé mérhető, a szélesebb körű összehasonlítás, a szakmai, sőt a nemzetközi megmérettetés alakítja az értékrendet, akkor is, ha néha jogosan kételkedünk jelentős díjak odaítélésének megalapozottságában. Ezért van minden nemzetnek fordítás- és kiadástámogatási rendszere, ezért vannak nemzeti standok a könyvfesztiválokon, ezért szerveznek nemzetközi irodalmi fesztiválokat. 

Rövid fejtegetésemben a magyar és azon belül a felvidéki magyar irodalom helyét és helyzetét próbálom körüljárni a világirodalmi folyamatok, a nemzetközi kapcsolatok vonatkozásában. A kelet-európai irodalmak még mindig marginális helyet foglalnak el a világirodalmi palettán, ne tévesszen meg minket a két irodalmi Nobel-díjunk, amelyek odaítélésében nem csak irodalmi szempontok játszottak szerepet. Ha megvizsgáljuk a magyar irodalom nemzetközi recepcióját, meg kell állapítanunk, hogy nagyrészt a klasszikusainkra korlátozódik, és természetesen a két Nobel-díjasunkra. 

Nézzünk néhány adatot: Az UNESCO Index Translationum adatai szerint az utóbbi harminc évben Kertész Imrét és Márai Sándort fordították legtöbbször idegen nyelvre. Sorrendben követi őket Molnár Ferenc, Konrád György, Esterházy Péter, Szabó Magda, Nádas Péter és Kosztolányi Dezső. A kortárs írók közül viszonylag sokan jelentek meg idegen nyelveken, de a kortárs költők kevésbé ilyen szerencsések. Alkalmam volt nemzetközi költészeti fesztiválokon érdeklődni, milyen magyar költőket ismernek. Két nevet többen is emlegettek: az egyik Petőfi, a másik József Attila, de a megkérdezett irodalmárok kortárs költőt nem tudtak említeni. Az is furcsa volt, hogy a legtöbb jelentős nemzetközi rendezvényen, ahol minden kontinens képviseltette magát, nem találkoztam sem magyar, sem szlovák költőkkel, románnal is csak Vietnamban és Nicaraguában. 

Azt, hogy kiket fordítanak és adnak ki külföldön, nagyban befolyásolja az állami támogatás az NKA és a PKÜ közreműködésével, valamint a szerzők nemzetközi kapcsolatrendszere, a nemzetközi rendezvényeken, fesztiválokon, versenyeken való részvétel, ahol ismerkedni lehet, együttműködéseket, kölcsönös fordításokat kezdeményezni. Ez így működik minden művészeti ág esetében. A műfordítók, kiadók, szervezők, kuratóriumok figyelmét fel kell hívni valamilyen formában, érdekeltté kell tenni a támogatások, a kölcsönös együttműködések által. 

Elégséges a magyar kultúrpolitika és szakma ebbéli tevékenysége? Nyilvánvaló, hogy nem. Nagyon sok irodalmi mű és szerző érdemelné meg a nemzetközi figyelmet, ami nemcsak az írók, hanem a magyar irodalom rangját is emelné.

Nem elég az, hogy az írók elefántcsont-tornyukban megírják a műveiket, népszerűsíteni is kell azokat, kapcsolatokat kell építeniük fordítókkal, külföldi kiadókkal, írószervezetekkel, és el kell jutniuk nemzetközi fesztiválokra, ahol ismerkedések által lehetőségek nyílnak megjelenésre, bemutatkozásra a nemzetközi irodalmi porondon. 

És hogy áll a fordítások és külföldi publikációk, külföldi szereplések szempontjából a szlovákiai magyar irodalom? 

Grendel Lajos volt az a szerző, akit viszonylag sok nyelvre fordítottak. Szlovák nyelvre szinte minden írását, emellett francia, horvát, lengyel és olasz nyelven jelentek meg a könyvei. 

Tőzsér Árpádot, Dobos Lászlót, Duba Gyulát, Monoszlóy Dezsőt, Cselényi Lászlót, Tóth Lászlót és még egy tucatnyi író, költő szövegeit szlovák és cseh nyelvre fordították. 

A SZMÍT közreműködésével több kortárs költő és író műve is megjelent szlovák és cseh nyelven. De lássuk, Szlovákián és Magyarországon kívül még hol mutatkoztak be íróink. 

A Kanári Szigetek Írószövetségének kiadásában spanyol nyelven jelent meg antológia Tőzsér Árpád, Tóth László és Hodossy Gyula verseivel. Cserébe a SZMÍT kiadta a kanári költők antológiáját. Tóth László írásait tudtommal francia nyelvre is fordították.

Fellinger Károly versei, meséi 15 idegen nyelven jelentek meg, 22 kötetben. Csatolom mellékletben a teljes listát. Érdemes megjegyezni, hogy a világnyelvek és a szomszédos országok nyelvei mellett olyan nyelveken is megjelentek a termékeny felvidéki költő írásai, mint a vietnami és a szuahéli. 

A nemrég elhunyt Mizser Attilának Szöktetés egy zsúfolt területre című 2005-ben kiadott regénye Monica Savoia fordításában olaszul is megjelent a Balassi Intézet kiadásában 2008-ban.

Zalaba Zsuzsát német nyelvre fordították, kétnyelvű gyermekeknek szóló kötete a Median kiadásában jelent meg. 

Szerb nyelven a belgrádi Alma szépirodalmi kiadónál Hodossy Gyulának jelent meg kötete Fellinger Károly, Balázs F. Attila és más magyar költők mellett. 

Mindhárman a belgrádi írók szövetségének díjában részesültek. 

Az azerbajdzsáni írószövetség kiadásában egy, a magyar irodalmat bemutató antológia jelent meg 96 szerző műveivel, életrajzával Petőfi Sándortól Vécsei Rita Andreáig, amelyben két felvidéki szerző is szerepel: Németh Zoltán és Balázs F. Attila. Az antológiához azeri irodalomtörténészek írtak tanulmányokat. 

Folyóiratokban román nyelven megjelentek Hodossy Gyula, Tóth László, S. Üveges Henrietta, Haraszti Mária versei.

A Sirmium irodalmi fesztiválon Z. Németh István gyermekkönyveit díjazták. 

És végül, némi szerénytelenséggel jegyzem meg, hogy e sorok íróját 25 nyelvre fordították, 52 kötete jelent meg 20 országban, és több mint negyven nemzetközi díjat kapott Dél-Koreától Kanadáig. Nemzetközi költészeti fesztiválokon, hol magyar költőnek konferálták anyanyelve alapján, hol román költőnek születési helye szerint hol szlováknak útleve alapján. 

A szlovákiai magyar irodalom és általában a magyar irodalom sokkal több figyelmet és elismerést érdemelne, mint ez a valószínűleg nem teljes felsorolás.Hogy a jövőben jobb nemzetközi recepciója legyen a magyar irodalomnak, nagyobb szerepvállalásra lesz szükség a kultúrpolitika, az irodalmi intézmények, és nem utolsósorban a szerzők részéről.