2026-01-20

„A rejtőzködő titok”

Gondolatok Hodossy Gyula Ma elkezdődik bennünk a karácsony című kötetéről

Úgy tűnik, az úgynevezett nyugati modernitás nincs igazán jó hatással a társadalmakra, és a kultúrákra. Másként éltük meg az ünnepeket ötven, húsz, tíz – és másként öt éve. Az irány sajnos nem a klasszikus értelemben vett értékrendet követi, hanem valami furcsa, megmagyarázhatatlan szétesés jellemzi. Még soha nem fordult elő a történelem folyamán, hogy ilyen gyors ütemben romboljuk le az elődeink által felépített épületeket, dobjuk ki a ránk maradt tárgyi és szellemi hagyatékokat, és az ünnepeink is egész más megközelítést, sőt értelmet kapnak. 

Éppen ezért örvendetes Hodossy Gyula Ma elkezdődik bennünk a karácsony című könyvének megjelenése. A gyönyörű fotókkal gazdagon illusztrált kiadvány egy különleges, mesebeli karácsonyi világba röpít bennünket, oda ahova mindig is vágyódtunk – és vágyódunk. 

Már a könyv első oldalát olvasva belecsöppenünk az emelkedettség hangulatába:

„Karácsony előtt egy nappal,

havat gyűjtök, kalapommal.

A cinegék a hóban kapirgálnak,

csipegetnek, jókedvűen énekelnek.”

Egy képes, verses és történetmesélő könyvet üdvözölhetünk – Hodossy Gyula legújabb könyvét, melyben életre kelti a karácsonyt, a szeretet ünnepét. Versek, gondolatok, gyermekkori történetek, emlékfoszlányok, karácsonyvárás, és az ünnep beteljesülése. Visszaemlékezés és felidézés: a gyermekkortól a kamasz- és fiatalkoron át az érett felnőttkorig. A költő minden korszakában más és más jelentést kap a karácsony, az ünnep várása és megélése. Minden korszakában másként várja, más gondolatokat és érzéseket kelt benne, más képek bukkannak fel az emlékezetéből. Megismerhetjük csillogó szemű, ártatlan, Jézuskát és angyalkákat váró kisfiúként. Majd visszagondol fiatalkori terveire, álmaira, azok megvalósítására. Őszintén ír a nehézségekről, fájdalmakról, csalódásokról, könnyekről és boldogságról. Megosztja velünk a költészet birodalmának felfedezésére tett kísérleteit, odavezető útját, az irodalom tiszteletét és szeretetét. Vall az ünnep titkának kereséséről – melyet, mint azt a könyvből megtudhatjuk, meg is talál: „És ráeszmélek arra, hogy az ünnep titka a végtelen keresés hitében rejtőzködik…”

„Sűrű varjúkárogással ébred a reggel, hóra áll az idő. Mi meg azt kérdezzük, mit rontottunk el, hol követtük el a hibát, amelyről azt gondoljuk, végzetes. Mert érezzük, rossz a hangulat, mindenki mindenkit mar, elutasít, fájunk belül és fáj a másik. Talán azt gondoljuk, majd a hó eltakarja mindezt, lehet, de a varjú lerázza magáról a fénylő hópelyheket, és fekete és egyre feketébb és egyre több.”

Hóra áll az idő – azaz várjuk a megtisztulást, lelkünk felemelkedését, s miközben áhítjuk, hogy újra tisztává, ártatlanná válhassunk, lelkünk legmélyén tudjuk, mit csináltunk és csinálunk rosszul, miben hibáztunk és hibázunk. A karácsonytól várjuk a felmentést, a feloldozást, lelkünk megnyugvását. De vajon elegendő az ünnep a teljes megtisztulásra? A választ magunkba nézve megtalálhatjuk – erre is ösztönöz ez a könyv. Az embernek nagy szüksége van a reményre, és arra az ígéretre, hogy az ünnepek által megkapjuk a lehetőséget a változásra. Talán megbocsátást kapunk, talán újrakezdhetjük: tiszta lappal, s annak ígéretével, hogy ezentúl jobban tesszük majd a dolgunkat, jobbak leszünk másokhoz és önmagunkhoz is. Ezt az utat járja a szerző, a költő, az irodalmár. Állandóan arra törekszik, hogy jobbá váljon, tökéletesedjen, miközben érzékenyen követi környezete mozgását, jelenségeit, összefüggéseket keres és talál. Felfedezéseit pedig lelki-szellemi élményeit versekben fejezi ki: „Folyvást elengedem vágyaimat, hogy aztán újra, meg újra megéljem, lelkem titkos rekeszében a felfoghatatlan gyönyört, a világ rejtett szeretetét, Isten kinyilatkoztatott ígéretét.”

A karácsonyt – mindannyian tudjuk – különleges hangulat és szellem járja át: mindenkinek a saját hite szerint. Hodossy Gyula mélyen hisz Istenben és a költészetben. Állítja, hogy a vers örök, a mennyország a versek birodalma, és Isten versekkel táplálkozik.  

„Egy verssort kérek,

Szentlélekkel telit, magasztosat,

templomharang kongásával,

árva gyermek szelíd mosolyával.

De karácsonykor nem kérek semmit,

akkor már nem,

köszönöm,

már megvan MINDENEM.”Ez a kiadvány egy csodakönyv: a versek, eszmefuttatások, emlékezések Bodó Károly meseszép karácsonyi felvételei közé vannak ágyazva, puhán, színesen, szinte illatosan. Olyan pillanatokat varázsol láthatóvá, s köti azokat egy hangulatos csokorba, amelyek az ember fantáziájában élnek az igazi karácsonyról – pontosan olyanba, amilyenként ezt a különleges ünnepet a maga emelkedettségében elképzeljük. Színeivel, csillogásával, illataival, élményeivel együtt.