Egy életen át hányszor kell újra tanulni szeretni az esőt,

hányszor kell megtanulni mosolyogni a lélek ragyogása nélkül,

megtanulni izzadni, ha közben fázol, ha közben remegsz,

hányszor kell megtanulnod a Napod nélkül felkelni,

hányszor kiállni magadért, a másikért, a múltadért,

gyermekkorod restségeiért, fiatalkorod mulasztásaiért,

a hibáidért, a gondolataidért, a szervezéseidért, a verseidért,

hányszor kell megtanulni levetkezni a feleslegest,

megmosdani mások szeretetében, mások féltő tekintetében,

a hozzád fűződő ragaszkodásban, a nem létező tavak vizében,

hányszor kell megtanulnod járni, úton és az úttalan utadon,

vízen és a levegőben, a sötét erdőben, és a jég hátán,

sivatagban bujkálni a tűző nap elől, túlélni, amit nem lehet,

egy életen át hányszor kell újra tanulni szeretni az igaz szót,

a megszólalás szükségét és gyönyörét, átkát, a hiábavalóságát,

a szavak igazát és az átverést, a szűnni nem akaró álságokat,

hányszor kell újra tanulni megkülönböztetni az igazat a hamistól,

Júdás csókját, azétól, aki szívből szeret, aki őszintén tud nézni,

aki, ha nincs is melletted a legnagyobb szövetségesed, társad,

hányszor kell újra tanulnod emlékezni apád szigorú tekintetére,

édesanyád puha ölelésére, a rejtekhelyeidre, a felfedett titkaidra,

a múlt szerelmeire, a forró kezükre, a májusi virágzó fákra,

hányszor kell újra tanulni hallani a csendet, Isten csendjét

csukott szemmel látni lelked minden rezdülését, 

a szívedben lakozó ismeretlent.