
A részletes programért kattints IDE!

A részletes programért kattints IDE!
A Szlovákiai Magyar Írók Társasága szervezésében a XX. Őszi Írófesztiválon ünnepélyes keretek között átadásra került az Arany Opus Díj mindkét kategóriában, a Forbáth- és Turczel-díj.

Huszadik alkalommal írta ki a Társaság az Arany Opus Díj pályázatot. A pályaműveket idén Hodossy Gyula József Attila-díjas költő, a SZMÍT elnöke, Tóth László József Attila-díjas költő, író, az MMA rendes tagja és Kövesdi Károly Forbáth-díjas költő, szerkesztő értékelték. A díjjal együtt jár a pénzjutalom és oklevél mellett mindkét kategóriában egy képzőművészeti alkotás – ebben az évben Ferdics Béla grafikusművész nagylelkű felajánlását vehették át a díjazottak.

Az Opus legújabb száma különleges jubileumhoz érkezett, hiszen a folyóirat 98. kiadása Tőzsér Árpád 90. születésnapját ünnepli. A lapszám egyszerre tisztelgés és szellemi párbeszéd a felvidéki magyar irodalom egyik legmeghatározóbb alakjával.
…és persze számos érdekes olvasnivalót tartogat még mindenki számára a 98. Opus.
(olvass tovább)

Irodalmunk doyenje, összmagyar viszonylatban is, a 96 éves korában elhunyt Faludy Györgyön kívül hirtelen nem is jut eszembe más, aki magasabb kort élt meg íróink közül, mint ő. A szlovákiai magyar írók mindenkori táborában viszont kétségtelenül az irodalomtörténész és nyugalmazott egyetemi tanár, Szeberényi Zoltán a legidősebb a maga, 2025. augusztus 11-én betöltött kilencvenöt évével. Nemzedékéből, az 1930-ban születettek népes táborából, Duba Gyula elmúlt évi halálával – noha Dobos Lászlóval, Dubával, Fónod Zoltánnal, Török Elemérrel és Veres Jánossal féltucatnyian is voltak – pedig már egyedül csak ő él. Negyedszázaddal ezelőtt, ’hetvenesükön’ a Noék az Ararát tetején címmel az azóta már évtizede megszűnt Madách-Posonium Kiadó még külön kötettel tisztelgett előttük, melyben Szeberényi Zoltánról a nála egy-másfél nemzedékkel fiatalabb, ám az időközben már szintén elhunyt Zalabai Zsigmond festett alapos, elgondolkodtató portrét… Melyben a Füst Milán-i bonmot-val illette: „életrajza szinte nincs, csak munkarajza”, utalva arra, hogy alig talál olyan írására, illetve vele készült interjúra, melyben életéről, illetve saját magáról vallott volna. S bár ezen a téren azóta a helyzet kicsit változott (gondolva itt Fónod Zoltán, Miklósi Péter vagy Nagy Erika évfordulós interjúira), másokhoz képest keveset tudni mégis a családjáról, gyermekkoráról, indulásáról. Ilyképpen, noha mi is már vagy félszázada ismerjük egymást, és volt idő, amikor közeli munkakapcsolatban is voltunk, s emberként is a legrokonszenvesebbek és a hozzám legközelebb állók közt tartom számon, élettörténete – az általánosságokon túl – mégis rejtve maradt előttem. Igazi irodalomtörténészi sors, aki még a legapróbb részleteket is kideríti, felfedi másokkal kapcsolatban, miközben ő – a maga „történetével” – mindvégig a háttérben s kicsit homályban marad…
Tóth László a Hitel folyóiratban megjelent beszélgetése Szeberényi Zoltánnal 95. születésnapja kapcsán olvasható az oldalunkon: ide kattintva
Tőzsér Árpád, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, szerkesztő és irodalomtörténész, gazdag és sokrétű életművével a közép-európai irodalom kiemelkedő alakja. Pályafutása során nemcsak saját verseivel, hanem műfordításaival és szerkesztői munkájával is jelentős hatást gyakorolt a magyar irodalomra.
Nagy Erika interjúja itt olvasható

A 95 éves irodalomtörténész, Szeberényi Zoltán különleges módon ünnepelte meg életének ezt a mérföldkövét. Az igazi csodák nem korhoz kötöttek.


Szeberényi Zoltán szívében még él a kalandvágy, és megvalósította régi álmát, a hőlégballonos utazást. Nem csupán egy bakancslistás pont kipipálása volt részéről, hanem egy érzelmekkel teli, inspiráló pillanat, amely megmutatta, hogy az élet minden korban képes új élményeket adni. Zoli bácsit a szabadság repítette a magasba az unoka, a család támogatásával.
Érdeklődésemre elmondta: „A Vysočina dombjai között meghúzódó kis község, Radošina melletti, múzeummá átalakított főnemesi kastély udvarából indultunk kalandunkra. A léggömb kosarában négy álló személy vagy két álló és egy ülő személy fér el. A pilótának külön rekesze van. A repülést ötven percre tervezik, de nagyban függ a légmozgástól. Mi kilencven percet repültünk, mert a pilóta nem talált leszállásra alkalmas helyet az időközben megváltozó légáramlás miatt. Végül egy tarlón landoltunk, majd autóval vittek vissza bennünket a kiindulópontra. Itt egy szórakoztató rituálé keretében nemesi rangra kereszteltek bennünket, s bevallom, kissé bugyuta dolognak tartottam. Így lett belőlem Barón Zoltán Radošínsky vzduchoplavec.”


Szeberényi Zoltán nemcsak megvalósította légballonos álmát, de azt is bebizonyította, hogy az életkor nem akadály, ha a szív és a lélek fiatal. A léggömbben való repülés különleges élményt nyújt. Csend, a természet közelsége, na meg a végtelen ég alatti lebegés érzése veszi körül az utast. Minden egyes perc ajándék, így Zoli bácsi az út végére kilencven ajándékkal gazdagabban tért haza. Az, hogy valaki ilyen korban is képes új élményeket keresni és megélni, példaértékű inspiráció lehet mindannyiunk számára, hogy soha ne adjuk fel az álmainkat, bármilyen idősek legyünk is.
Nagy Erika
Nagy Erika interjúja Harsányi Gábor Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színésszel, íróval, Érdemes művésszel

Az örökifjú Harsányi Gábor több mint ötven éve szerzett ismertséget, többek között az Egy óra múlva itt vagyok című tévésorozat Láng Vincéjeként, vagy a Jó estét nyár, jó estét szerelem című tévéfilm főszereplőjeként, de felejthetetlen alakítást nyújtott a Linda című sorozatban is. Generációk nőttek fel a Palacsintás királyon, melyben zseniálisan alakította Csörögét az udvari bolondot. Utazó társulatokkal ma is járja az országot, önálló esteket tart idős embereknek, hogy felrázza őket a letargiából.
A Szlovákiai Magyar Írók Társasága Arany Opus Díj címmel szépirodalmi pályázatot hirdet szlovákiai magyar (állandó szlovákiai lakhellyel rendelkező) szerzők számára. A részletekről ITT!

50 éves korában elhunyt 𝐌𝐢𝐳𝐬𝐞𝐫 𝐀𝐭𝐭𝐢𝐥𝐚 losonci származású költő, író, irodalomtörténész, szerkesztő és egyetemi oktató, aki a szlovákiai magyar irodalmi élet egyik meghatározó alakjaként tevékenykedett.

1975-ben született Losoncon, iskoláit Füleken végezte, az érettségit követően pedig a Miskolci Egyetemen tanult tovább. 2001-ben magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett, később ugyanitt folytatta doktori tanulmányait. Első irodalmi publikációi 1994-ben jelentek meg, 2000-ben pedig megjelent első verseskötete is, Hab nélkül címmel.
Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének, és 2008 és 2016 között a salgótarjáni Palócföld irodalmi, művészeti és közéleti folyóirat főszerkesztőjeként dolgozott. Később az Irodalmi Szemle élére került, emellett hosszú éveken át az egri Eszterházy Károly Egyetemen tanított.
Megjelent az Opus irodalmi és művészeti folyóirat idei negyedik száma, amely ismét gazdag válogatást kínál kortárs szépirodalomból, esszékből, tanulmányokból és kritikákból. Ebben az évben a lap egy különleges évfordulóhoz is kapcsolódik, mégpedig a kiadó, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága fennállásának 35. évfordulójához.
