A 95 éves irodalomtörténész, Szeberényi Zoltán különleges módon ünnepelte meg életének ezt a mérföldkövét. Az igazi csodák nem korhoz kötöttek. 

Szeberényi Zoltán szívében még él a kalandvágy, és megvalósította régi álmát, a hőlégballonos utazást. Nem csupán egy bakancslistás pont kipipálása volt részéről, hanem egy érzelmekkel teli, inspiráló pillanat, amely megmutatta, hogy az élet minden korban képes új élményeket adni. Zoli bácsit a szabadság repítette a magasba az unoka, a család támogatásával. 

Érdeklődésemre elmondta: „A Vysočina dombjai között meghúzódó kis község, Radošina melletti, múzeummá átalakított főnemesi kastély udvarából indultunk kalandunkra. A léggömb kosarában négy álló személy vagy két álló és egy ülő személy fér el. A pilótának külön rekesze van. A repülést ötven percre tervezik, de nagyban függ a légmozgástól. Mi kilencven percet repültünk, mert a pilóta nem talált leszállásra alkalmas helyet az időközben megváltozó légáramlás miatt. Végül egy tarlón landoltunk, majd autóval vittek vissza bennünket a kiindulópontra. Itt egy szórakoztató rituálé keretében nemesi rangra kereszteltek bennünket, s bevallom, kissé bugyuta dolognak tartottam. Így lett belőlem Barón Zoltán Radošínsky vzduchoplavec.”

Szeberényi Zoltán nemcsak megvalósította légballonos álmát, de azt is bebizonyította, hogy az életkor nem akadály, ha a szív és a lélek fiatal. A léggömbben való repülés különleges élményt nyújt. Csend, a természet közelsége, na meg a végtelen ég alatti lebegés érzése veszi körül az utast. Minden egyes perc ajándék, így Zoli bácsi az út végére kilencven ajándékkal gazdagabban tért haza. Az, hogy valaki ilyen korban is képes új élményeket keresni és megélni, példaértékű inspiráció lehet mindannyiunk számára, hogy soha ne adjuk fel az álmainkat, bármilyen idősek legyünk is.

Nagy Erika