A széppróza napja hajlamossá teszi az embert arra, hogy elsősorban Jókai Mór nevét említse – hiszen a születésnapja lett a széppróza napja – másodsorban a széppróza történelmi önismeretünk és nemzeti identitásunk kialakításában játszott szerepéről írjon.
Ám az író képtelen arra, hogy – ünnep ide vagy oda – ne említse meg – hacsak érintőlegesen is – azt, ami a szépprózával kapcsolatban a lelkét nyomja. Ennek a különös késztetésnek a hatására ugyan felemásra sikeredik az ünnepi írás, mindazonáltal az író továbbra is szem előtt tart két nagyon fontos szempontot: ad egy a szépprózáról szépet akar írni, ad kettő, az igazat kell írnia. Ha tehát a kedves olvasóban bizonyos gondolatoknak a szépségével kapcsolatban kétségek merülnek fel, minden bizonnyal kárpótolja majd a tudat, hogy az alábbi megállapítások viszont feltétlenül igazak.