A menet a Jegesi útról fordult a főutcára.

A júniusi nap már melegen sütött,

a sorokban lépteiket szaporázók 

mégis kabátot viseltek.

Néhányuk homlokáról csorgott a veríték.

Winternitzék három házzal laktak feljebb.

Ők is csatlakoztak a némán vonulókhoz.

Dédapám, dédanyám, fiatal lány nagyanyám

a kerítés mögül figyelt.

Ükanyám ezt nem akarta végig nézni, a házban maradt.

Winternitz Julcsi nagyanyám barátnője volt.

Amikor elhaladtak a házuk előtt,

nagyanyám önkéntelenül intett neki.

Dédapám Winternitz bácsira nézett,

és alig észrevehetően biccentett neki.

Bár már hét óra felé járt,

sok spaletta még zárva volt a főutcán.

A menet balra fordult, az állomás felé.

Lassan megindult a nap,

mindenki ment a dolgára.

Az ismerős zajoktól végre 

fölpattogzott

a csönd.