Nagy esők után megyek ki oda

a négyszögletű kerek erdőbe

friss antidepresszánst szedni;

ilyenkor van kapás alig győzöm

lelni; törvényszavazáskor is

van kapunk eleget megint szól

Apa de egy sem antidepresszáns;

ő olyankor szokott áhítozni

nekik régebben ezt másképpen

mondta de Anya rászólt hogy

legalább rám legyen; és lett

azóta hát csak áhítozik nekik;

nekem jobban tetszett amikor

másképpen mondta; azt sokkal

de sokkal több nyelven tudta

sok friss kétpercesbe szedni;

ezek megint bevisznek bennünket

a négyszögletű kerek erdőbe

morgott ma este is jönnek

friss antidepresszánst szedni

kérdeztem de csak legyintett;

ki ne mondd szólt Anya és ő

nem mondta ki; pedig mi lesz

ha jól leszedik előttem azt is?

Eddig meséltem Editnek, de

Kati néni ránk szólt, hogy majd

jól svédültet bennünket, ha

nem maradunk csendben. Oszt’ennyi.

TRIKOLÓR

(haza. árul. ás.)

– – – mintha még lenne lehetséges

úgy nézelődik a reggel piacán

mennyibe kerül frissen délelőtt

és egészen estig mennyi a napi ár

nehéz eldönteni ki itt a kofa

ki a kufár és mennyiért mérik

s meddig merik a használt hazát

egy aligha jóra és aligha rosszra

alkalmas itt honos ott honos

otthon is gyárilag is méretre 

s igényre szabható viseltes hazát

van hogy úgy érzem ott ragadtam

egy döntési helyzetben mint Buridán

szamara s bár választottam irányt

de valamennyi – több? kevesebb? – 

belőlem ott maradt azt sem tudom

elindult-e a másik úton vagy még

mindig csak áll s tépelődik mégis

lenni elfeledve vagy elfelejteni

a lennit tűnődik melyik jobb közben

benne is vankodik valami nemvanni

mintha éjjelente egy másik élet

álmait villantaná föl a szilánkokra

hulló homályos szürke zilált film

reklámszünetekkel adáshibákkal

van úgy azt érzem ott ragadtam

s ott élek azóta is ahol nem vagyok

ahol még csak egyedül sem hiszen

magam is magamra hagytam magam

már csak döntés vagyok helyzetek

nélkül – – – Isten inszinuációja – – –