Ha a napsütötte kertben nőnél,

naponta messziről jönnék

hozzátok a kertbe ibolyáért,

és lábadnak kápolnát emelnék.

A lábad, ha le nem roskadsz,

két rózsaoszlop lenne,

amelyek – ezt már a bolond is tudja –

boltívbe fognak, míg nem omlani kezdesz. 

A harangtoronyban, hol lágy a szólam,
magasan van a boltozat felett, s úgy hiszem,
ha nyitva lenne egyszem mentsváram,
illatos almákat temérdek veszem. 

Ha lenne egy kápolnám, s igazi lenne,
nem járna oda vasárnap zsúfolásig a falu.
Egymagam játszanék az almákkal benne
és éjszakára száz lakattal zárva lenne a kapu.