„Most, miután dühöngve végigfordítottam ezt a te Vojtina Arsch poeticájádat, elolvastam, és kénytelen vagyok azt látni, hogy ez a halom ad-hoc hülyeség – kurva jó… 

Te egy csaló vagy. Hülyére veszed az olvasót, még engem is, hiába vagyok olyan kurva okos, nálad klasszisokkal okosabb. Te egy Cipolla vagy, de fogadok, hogy magad se tudod, hogy micsinálsz. 

Hogy a fenébe csinálod? Nem tudod, hát világos. Ha tudnád, nem menne.

Azt hiszem Ady se nagyon tudta, hogy mit beszél összevissza. Na azér’ ne bízd el magad, akkora Gólem nem vagy, mint Ady. De azért elég nagy Gólem vagy így is. 

Még jó, hogy írsz szar verseket is, így nem vagyok kénytelen felnézni rád.”

Efraim Israel leveléből

Csak tükör legyek

(ha ugyan hajlandó bárki belenézni), 

hol az olvasó megpillantja

(ha ugyan hajlandó észrevenni)

saját gondolatait 

(ha ugyan hajlandó fölismerni)

a maguk teljes idomtalanságában

(ha ugyan hajlandó elismerni), 

és ennek segítségével

(ha ugyan elfogad segítséget)

azután rendbe szedheti őket

(ha ugyan a rend szedhető).

Egy csaló vagyok

(ha ugyan számít még az igazság).

Hülyére veszem az olvasót

(ha ugyan nem ezt várja eleve),

pedig ő klasszisokkal okosabb nálam

(ha ugyan van még becsülete az észnek). 

Hogy a fenébe csinálom?

(Ha ugyan csinál még valaki valamit.)

Nem tudom, hát világos. 

(Ha ugyan lehetne világos a nemtudás). 

Na azért nem vagyok akkora Gólem, mint Ady 

(ha ugyan mind a kettőjüket agyagból tapasztották), 

de elég nagy Gólem vagyok így is

(ha ugyan a homlokom közepében levő 

sém, ez az alattomos kis fejfájás

bizonyíték erre). 

Még jó, hogy írok szar verseket is

(ha ugyan írok), 

így nem kénytelen senki felnézni rám

(ha ugyan nem lenne eleve képtelenség 

a felnézés. Marad a rajongás

és irigykedés.)

Igyekszem mások gondolatait

tükrözni, ezért olvasnak kevesen. 

(Ha ugyan igyekszem.) 

Nemcsak a vámpír néz 

üres tükörbe. (Ha ugyan 

bizonyítható, hogy vámpírok

márpedig nincsenek.)