The road up to Burgas, a megíratlan könyvemből olvasok 

nyelv és szók foszlányok 

Pound szavaiból szalagon szét 

és össze valamelyest mondatszerű 

egységet szétszakadt képeket 

emléket a gondolatban megörökített 

pillanatot, amit lefényképezhetett volna az a kedvesem, akit
nem ismertem meg mert nem az én utamon mentem 

de ő ott ment 

miközben 

a későbbi fotográfiákból is gondolati 

mondhatni elgondolt sorozaton 

jól láthatók Tőzsér karakteres ráncai 

az évek vezette arcívek 

a falak boltozatait nyitott és zárt ablakok alatt és között 

kapukat 

kaput kilincset 

a kilincsek nyitását és tartását 

súlyos kapuvas-támasztását 

rajzoló ívek futása a fény-árnyék változatos arányaiban 

mindez 

a fényképalbum gondolati lényként egy padon ragyog a pozsonyi huzatos szélben, mely 

tavasz-langyos és ősz-szikár 

tél-karcos és nyár-döngő 

a vár alatti házfalak köveihez 

épülő üvegfalú, letisztított-hőbörgő 

ismeretlen Vidrica-vár 

mellett kanyarodik éppen a kocsim, 

s amolyan tipikus vödrici-hangon 

békésen mondom, hogy ezt itt 

úgy hiszem kicsit ismerem