Te is botlottál. Én is.

Mégis, jó így, hogy egymásba.

Közös az asztal, a szék.

Engem gerincferdülés, téged 

egy bokaficam szed ráncba.

Egy konyhában ülünk 

az is közös, ámulunk csendben

az abrosz fölött.

Két deformált test egy végleg 

torzzá vált világban. 

Csak azt viselem nehezen,

hogy erőszakkal, de nekem 

vallani kell. szeretlek, persze,

szeretsz.

Fejem gyógyszerezem, feszít,

csak lehúz folyton a fájdalom, harag.

Szédülés, zuhanás.

Közös az ágy. De jó lenne

újra, mint régen, buja vágyakkal

 a paplan alatt.