Szűk sétálón a villamos

Nem tudta itt neki tilos

Zsúfolt volt és igénytelen 

Csúszkált az aszfalt rétegen

Kötött pályán mi lenne tét 

ki adná meg való hitét

hát útra indult féktelen

át parkon piknik plédeken

Drukkoltam ülve egy padon

nagy keblű lány nézett nagyon

Megrándult teste, billegett

felvillanyozta az eget

Felszálltam és a nő elém

Büszke lettem alul kemény

Lógott vállán a bőrkabát

Éreztem citrus illatát

Bádog szívem míg zakatolt

E nő a lelkemig hatolt

Fülemben dobolt pulzusom

Szitált a szoknya a hason

Két épület közt ment az út

Tisztán láttam hogy nincs kiút 

A villamos nem fékezett 

De test a testhez érhetett

Kóbor áram talán kitart

Vágány nélkül keskeny a part

Szikrákat szórt akár a szem

A villamos már csak ilyen

Világgá kint a réteken

Nem kell semmit sem értenem

Az ő a mi már én vagyok

Elveszve s végleg szabadok