Királyhelmecen, szülővárosában tisztelegtek ünnepélyes keretek között Dobos László író és politikus emléke előtt 2026. október 28-án, a Felvidéki Magyar Irodalom Napja alkalmából. Borsi Antal neves sárospataki képzőművész alkotása a Dobos László szobor, ahol L. Simon László Magyarország Babérkoszorúja és József Attila-díjas költő, az MMA Irodalmi Tagozat vezetője mondott emlékező beszédet, melyben méltatta Dobos László erkölcsi példáját, valamint felidézte a szülőföldről, mint szellemi örökségről szóló gondolatait. „Dobos László irodalmi munkásságának egyik legnagyobb érdeme, hogy a felvidéki magyarság huszadik századi történelmi tapasztalatát az egyetemes magyar irodalom részévé emelte. A Földönfutók, az Egy szál ingben, a Hólepedő és a Sodrásban nem egyszerűen egy kisebbségi közösség történetei. Ezek a művek az emberi kiszolgáltatottságról, az otthon elvesztésének félelméről, az emlékezés kötelességéről és a megmaradás akaratáról szólnak. Különösen a Földönfutók és az Egy szál ingben emelkedik ki ebből az életműből. Dobos prózája egyszerre lírai és drámai, személyes és közösségi. Nem elégszik meg az események elbeszélésével: a történelem lelki következményeit kutatja. Mert a jogfosztottság nem ér véget akkor, amikor visszaadják az elvett jogokat. A megaláztatás emlékezete nemzedékeken át tovább élhet. A közösségi sebek begyógyításához pedig nem elegendő az idő múlása, ahhoz igazság, emlékezés és erkölcsi bátorság is szükséges. Ugyanakkor Dobos László nem csupán író volt, hanem intézményalapító, közösségszervező, politikai szerepet is vállaló értelmiségi. Az Irodalmi Szemle alapító főszerkesztőjeként, a Madách Könyvkiadó vezetőjeként, a Csemadok elnökeként, később a felvidéki magyarság politikai képviselőjeként ugyanazt a célt szolgálta, amire ma is nagy szükség van: hogy a szlovákiai magyarságnak legyen saját hangja, saját nyilvánossága, saját intézményrendszere és jövőbe vetett hite.”

L. Simon arról is beszélt, hogy Bertha Zoltán irodalomtörténész „szellemi fenoménként” jellemezte az írót, akinek példája a hűségről, az anyanyelv megtartásának mindennapi feladatáról és a nemzeti közösség jövőjéért való egyéni helytállásról szól. Dobos nem a múltba menekült, hanem a múlt tanulságait a jövő szolgálatába állítva kereste a megmaradás lehetőségét.

Nagy Erika