A Szlovákiai Magyar Írók Társasága SODRÁSBAN címszóval idén is meghirdette a Dobos László prózaíró pályázatot szlovákiai magyar középiskolások számára a Felvidéki Magyar Irodalom Napja alkalmából. A sodrásban levés élménye Dobos László életművének egyik meghatározó tapasztalata: egyszerre jelenti a történelem, a közösség, a család vagy éppen a személyes sors áramlásába való bekerülést. A sodrás lehet megtartó vagy elsodró erő, lehet változás, útkeresés, alkalmazkodás, ellenállás vagy önmagunk megőrzésének kísérlete. Benne rejlik a szülőföldhöz való kötődés, ugyanakkor a világ felé való nyitottság is; a mozgás, amely új tájak, új helyzetek és új emberi kapcsolatok felé visz bennünket. A téma számos irányból megközelíthető: megjelenhet generációk közötti feszültségként, identitáskeresésként, történelmi vagy társadalmi változások tapasztalataként, de akár belső lelki folyamatokként is. Mit kezd az ember azokkal az erőkkel, amelyek körülveszik? Sodródik, ellenáll, irányt változtat, vagy megpróbálja megtalálni a saját útját az áramlatban? Jelen pályázatra olyan prózai pályaműveket várunk, amelyek hangsúlyosan kapcsolódnak a „Sodrásban” témájához, és kreatív, személyes vagy elgondolkodtató módon reflektálnak annak lehetséges jelentéseire.

Az ünnepélyes díjátadón Hogya György Talamon-dijas iró méltatta a beérkező pályaműveket, mint a zsűri elnöke:

„Kicsit félrevezető fiatal prózaírók esetében értékelésről beszélni. Bár az egy-két oldalas írások éppúgy megkívánják a lényegre törő értékelést, mint a hosszabb terjedelműek, ám a szerzők életkora óvatosságra inti a bírálót. Egy magyartanár, aki hosszabb ideje ismeri a fiatal írópalántát, jobban ismeri diákját, kifejezés-, gondolkodásimódját tehát jobban meg tudja ítélni, hogy a pályázó miféle alapra építve hozta létre a művet. A bírálóbizottság tagjainak azonban, akiknek csak egy ilyen rövid írás alapján kell véleményt mondaniuk, hiányzik egy fontos láncszem az értékeléshez, éspedig azt alkotó korábbi műveinek folyamatos ismerete. Így aztán az értékelés nem a szerzőről, hanem csak arról az egyetlen – néha egy oldalas – megírt munkáról szól.
Igaz, ebből az egyetlen írásból is lehet következtetni a szerző és a mű, valamint a szerző és környezet kapcsolatára, csak éppen nem annyira árnyaltan, mint ha több írásra támaszkodhatna az ember. Kontextualizálásról tehát nem beszélhetünk.
Miután elvállaltam, hogy pár sorban méltatom a beérkezett pályaműveket, nem tehetem meg azt, amit Rilke írt a „Levelek egy fiatal költőhöz” című könyvecskéjében, miszerint: „Nem tárgyalhatom behatóan verseit, mert tőlem minden bíráló szándék nagyonis távol áll. Műalkotást szinte meg sem közelíthetünk ítélő szavakkal: ebből mindig többé-kevésbé szerencsés félreértések származnak.” Marad tehát a tehetségről és az eredetiségről való elmélkedés, ami mégiscsak elárulhat valamit fiatal alkotóink műveltségéről és olvasmányélményeiről.
A témaválasztással kapcsolatban nem éri meglepetés az olvasót, igazi testhezálló történeteket olvashat, és ezt csak az nem értékeli, aki nem volt fiatal. Mert ugyan miről írhat egy fiatal, ha nem a mindennapok megélt élményeiről, belső világának legfontosabb problémáiról? Tudjuk, hogy minden irodalmi szöveg valamiképp kapcsolatban van minden korábban megírt szöveggel, és ez éppúgy vonatkozik idősebb íróinkra, mint fiatal kezdő barátainkra.
A világban ismétlődő történetek feldolgozása megírása akarva akaratlanul is sablonokba ütközik akár beismerjük akár nem, akár felismerjük ezt, akár nem. Ám épp a hozzátett újszerű gondolat varázsolja ezeket az ismétlődő történeteket eredetivé. Van, akinek ez sikerül, valakinek nem. Ebben nincs univerzális recept,
Az is el kell mondanom, hogy az elmúlt időszakban nagyon sok kezdő íróról hallottam, és közülük nagyon sokan abbahagyták az írást. Aki viszont folytatták, azok nem kizárólag azért vesződtek tovább az írással mert buzdította őket valaki. Akik megmaradtak a toll mellett, azokban ott van a művész, az alkotó született elszántsága, céltudatossága, hivatástudata. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy a korrekt méltatásnak és a dicséretnek is nagyon fontos szerep jut egy-egy íródeák életében, s ebből kiindulva a magam részéről csak biztatni, bátorítani kívánom fiatal szerzőinket; ha valóban belső késztetés miatt írnak, akkor folytassák és tanulják ezt a hivatást, ne adják fel. Ennek érdekében olvassanak sokat, műveljék magukat és persze írjanak új műveket. 

Stefi
Egyik nagyon fontos feltétele az írásnak, hogy teret ad az az író önreflexiójának. A képesség, hogy önmaga érzéseit igyekszik megfogalmazni…tisztában akar lenni saját gondolatiságával és azokkal az erőkkel, amelyek tetteit befolyásolják, irányítják. Fiatalon persze nehéz szabadulni a közhelyektől, 

Mozaikkő
Érdekes és értékes gondolatfelvetéseket mutat: ördög útja, Ady-versek, Cellaköz és az ezeket kísérő mozaikhasonlat… igen az írás másik feltétele a kérdések megfogalmazása, a környezet tárgyilagos megfigyelésére és értelmezésre való törekvés…

Lili – Az elszakadás
Nagyon tömör, lecsupaszított történet, híján bármiféle eredetiségnek, írói tudatosságnak…tanmese…

Kiara – Vissza
Egy oldalon is lehet mély, elgondolkodtató történetet leírni, sajnos ez nem az. 

Heni – A folyó nem kérdez
Tudatosan szerkesztett, átgondolt munka, nyilvánvaló tehetséggel állunk szemben. Javasolt az irodalommal való további foglalkozás

Gergő
Szintén a tehetségesek közé való… … folytatni kell….

Ecsy – Sodrásban
Erős érzelmi töltettel megírt történet, a szerző, jó írói készséggel rendelkezik …

Beilleszkedés
Javaslom a fiatal hölgynek, hogy olvasson. Sokat. (3/4old)

Ultimátum
Érdekes szerkesztés, ez az írás is magán viseli az eredeti meglátás képességét. 

Végezetül engedjék meg hogy megosszam önökkel Reiner Maria Rilke 1903. február 3-án Párizsban kelt gondolatát, amelyet már én magam több kezdő írónak elküldtem és amelyet nem győzök ismételni. Kérem megszívlelni ezeket a gondolatokat… Rilke tehát a következő tanácsot adta egy kezdő költő által hozzá intézet kérdésre:
„Ön azt kérdi, jók-e a versei. Tőlem kérdezi. Előzőleg megkérdezte másoktól is. Folyóiratoknak küldözgeti verseit. Egyéb költeményekkel hasonlítja őket össze és nyugtalan, ha a szerkesztőségek kísérleteit visszautasítják. Nos, (mivel megengedte, hogy tanácsot adjak) én arra kérem: hagyja abba mindezt. Ön kifelé néz, és most mindenekelőtt éppen ezt nem szabad tennie. Senkitől sem kaphat tanácsot és segítséget, senkitől. Csak egyetlen eszköz segít: mélyedjen el önmagában. Kutassa ki az okot, ami írásra készteti, vizsgálja meg, vajon gyökerei szíve legmélyéig nyúlnak-e, vallja meg, hogy belehalna-e, ha nem írhatna. Ez a legfontosabb: éjszakája legcsöndesebb órájában kérdezze meg: kell, hogy írjak? Ásson le szívébe mélyről jövő feleletért. S ha ez igenlőleg hangoznék, ha úgy találkozhatna szembe ezzel a komoly kérdéssel, hogy erős, és egyszerű »írnom kell« lenne a válasz, akkor alakítsa életét e szükségszerűség szerint, életének még legközömbösebb, legjelentéktelenebb órája is e kényszer jele és bizonyossága legyen.”

Hogya Görgy mellett  Hodossy Gyula József Attila-díjas költő, a SZMÍT elnöke és Petőcz András Magyarország Babérkoszorúja és József Attila-díjas költő, író voltak a zsűri tagjai, akiknek köszönhetően  első helyezést Kapott Kanyicska Nikoletta, a komáromi Műszaki Szakközépiskola tanulója. Második helyezést ért el a Duna utcai Magyar Tanításnyelvű Alapiskola és Gimnázium tanulója, Écsy Eszter, Kohút Lora pedig a harmadik helyen végzett, aki a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium diákja.

Nagy Erika