Kötet születik – versekkel, mesékkel, illusztrációkkal
Nagy élmény és öröm a szerzőnek, ha megjelent kötetét – esetünkben gyermekköteteit – kézhez kapva, lapozgatva, verseit, meséit odaillő, hiteles illusztrációk társaságában látja viszont. S ha a rajzokban „felismeri” mesehőseit, versei szereplőit, ráérez az illusztrációk által kiemelt mondanivalóra, hangulatra, a képeken megjelenő színek melegsége is alkotásaihoz közel áll, elégedett lehet az illusztrátor munkájával.
A gyerek pedig, ha korának, saját kis világának megfelelő könyvet vesz a kezébe, melyben a tematikus rajzok a vizuális élményszerzést segítik, felkeltik figyelmét, stimulálják képzeletét, a kötetben olvasottakat az illusztrációkkal együtt fogadja be, s még azon szövegek hősei is elevenen jelennek meg előtte, melyekhez nem készültek rajzok.
Fellinger Károly, termékeny felvidéki költő, író, helytörténész eddig összesen harminchárom kötettel örvendeztette meg gyermekolvasóit. Az utóbbi másfél év alatt látott napvilágot, többek között, az a négy kötete, melyeket Király Anikó egyedi rajzai tesznek varázslatossá: a Kenyérbélvirág (Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, 2024), A tűzoltó sárkány (AB ART Kiadó, Felsőnyárád, 2024), az Üvegbéka (Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2025) és a Szívvirág (Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2025). Az illusztrációk Fellinger mind a négy kötetében összhangban vannak, „együtt élnek” a versekkel – s éppen ezért a rajzok szerzője is külön figyelmet érdemel.
A Kenyérbélvirág ötvennégy, Fellinger Károly által a Csallóközből, a Mátyusföldről és Érsekújvár környékéről összegyűjtött cigány mesét tartalmaz, melyek mindegyike a szeretet, a megértés, a cigány emberek jellemébe, lelki világába, különleges észjárásába, hiedelmeikbe való belemerülés hangján íródott. A szerzőről tudni kell, hogy nemcsak magyar és cigány, de szlovák meséket is gyűjtött ezidáig, és azt is, hogy kilencedik osztályos alapiskolás volt, amikor meséket kezdett gyűjteni.
A címlapról egy cigánylány néz velünk farkasszemet, tekintete nyílt, átható, dacos, kissé vad, fekete haját a szél lobogtatja. A tekintet, a haj a szabadságot tükrözi, a rózsák a hajban a szerelmet, a mély érzelmességet. Meghatározó ez a rajz a meséket, a cigány jellemvonásokat illetően is. A kötetben szereplő cigánymesék izgalmasak, humorosak, fordulatosak, furfangosak, lebilincselőek; s ezzel párhuzamosan Király Anikó rajzai is fantáziadúsak, érdekesek, figyelemfelkeltőek. A könyv olvasója szívesen időzik el az illusztrációk legkisebb részletein is, hisz az alkotó tollából láthatóan egymás után pattannak ki az ötletek. A Kalányos c. meséhez készített rajzon például kézzel készített fakanalakat láthatunk, s egy köcsögöt is, amiben jót mutatnak; egy vödörbe öt söprűnyél van állítva – az olvasó találgathatja, vajon melyik lett a boszorkányé, aki azon „az ördöglyukhoz” repült, és ott „ölelgethette Belzebubot”; s a Kalányos nevű cigánynak éppen úgy kerekednek a fülei, mint a fakanál fejének. Az ördögnek tett ígéret illusztrációja valamelyest ijesztőnek mutatja be ugyan az ördögöt, de inkább ostoba képűnek és nevetségesnek; a rajz tehát követi a mese vonalát (az ördög csakis vesztes lehet, hisz a sokgyerekes cigány embert maga az Isten is oltalmazza, és sikerül is túljárnia az ördög eszén). A két kívánság című meséhez az illusztrátor Mulót, a halált rajzolta le (aki a kötet több meséjében is megjelenik, a cigányok tőle rettegnek a legjobban, hisz a végzetet legyőzni nem lehet). A rajz egyszerű, de annál hatásosabb: a rémisztő arcot két hatalmas, üres szem világítja meg. A Búcsú című mese végén Borcsi, a kártyajós és Patkány Maris együtt éneklik boldogan, hogy „Adajteleo roma basave”, mert a búcsúban a szenci oláhcigányoknak nem sikerült szemmel megverniük a jókai roma gyerekeket. Azt, hogy ez a kártyajósnak köszönhető, nemcsak a mese, de az illusztráció is kihangsúlyozza. A rajzon Borcsi látható, lehunyt szemekkel, mély révületben, fekete hajában a hullámzó aranyszálak mintha valóban egy másik dimenzióval kötnék össze. A cigány ember rézkrajcárja c. mesében a hiszékeny és kapzsi mészáros elülteti a cigány embertől kapott rézkrajcárokat, de hiába várja, hogy kikeljenek, szárba szökkenjenek és krajcárfa legyen belőlük, amin pénz terem majd. A mesét elolvasva tehát nem láthatjuk ezt a mesebeli fát – Király Anikó viszont elénk tárja azt, színesen, gyönyörűen, a maga „valóságában”.
A tűzoltó sárkány témáiban a legkisebbek világához közel álló, ötletes, humoros, fantáziadús, rímes-ritmikus versei sokszínűségével csodás olvasnivaló kis- és nagyobb gyerekek számára. A Méteres kalács fejezet a nagyi süteménykölteményeitől, ünnepi édességektől, pazar krémes sütiktől illatos – az illusztrátor pedig az otthoni konyha melegét idéző piros kockás abroszra helyezi a tányérokat, rajtuk a süteményekkel, s az olvasónak az az érzése, csak oda kell ülnie az asztalhoz, és máris elvehet egy darabot. Szárítókötélre csíptetve kerül elénk az aranybarnára sült lángosok sora; két oldalon egy-egy „életnagyságú”, cukormázas kürtőskalács hívogat bennünket olyan meggyőzően, hogy azt hinnénk, máris „csavarmeneteikre” szedhetők. A Jakabalma, vilmoskörte fejezetben méhecskék érzékeltetik a nyarat, a vilmoskörte édességét. „Bőg a boci, / rí a boci, / ránk férne már / a jó foci” – mondja Fellinger a Parádé című versben, s a versikét unatkozó bocik veszik körül, akik láthatóan azt várják, történjen már valami érdekes az életükben. Szerencsésen egyesíti az illusztráció az egy oldalon olvasható Madarak és a Tükröm, tükröm c. versek motívumait. A Madarakat illetően „így válik eggyé a / fent és a lent” (szárnyaló madarak a magasban, s lent a mező), és ugyanezen háttérrel életre kel a Tükröm, tükrömből „a mező meg / csupa zöld”, és „az ég aztán / mitől lett kék”. A Verbunk c. fejezet vidám, hangulatos válogatás Fellinger faluverseiből, s a rajzok mind a színek, mind a kiemelt versalakok tekintetében a hangulatot fokozzák. Magyaros, népies hímzésminta keretezi például a Luca-napi rigmusokat; az Ebed c. versben az elveszett kutya, s elé egy jókora csont is megkerül – az illusztrátor leleményességének köszönve, egy hímzett terítő mintázatában. A tűzoltó sárkány mindhárom fejezetben többször is megjelenik, „beugrik” a versek közé (jogosan, hisz ő itt a címadó!). Ezek a rajzok a legpazarabbak, a legjobban kidolgozottak a kötetben: a bordópiros „ruhájú” sárkány, akár egy mókás gyerek, hol egy hatalmas fánkból emelkedik ki (ami csónak tulajdonképp), vagy csokornyakkendős csiga barátjával üldögél békésen, az orrára szállt méhecskét figyeli elbűvölten, vagy csillagot (akár egy mézeskalácsot) lakmározik a felhők közt, ám mindegyiken A tűzoltó sárkány c. versben már szívünkhöz nőtt, legkisebb sárkány marad, aki vállalja, hogy többé nem lövell ki lángot a torkán, hogy az emberek visszakaphassák a tüzet a csillagmanótól.
Különleges gyerekkötet az Üvegbéka: ismeretterjesztő jellegű, frappáns, hangulatos, többségükben humoros állatverseket tartalmaz, melyek teljességgel életre keltik az állatokat, abban a környezetben, ahol élnek, sőt, a személyiségüket is. Az illusztrációk impozánsak, jól megtervezettek, alaposak. A törékeny, átlátszó kis üvegbéka nyitja a sort, jelezve, hogy a kötetben a gyerekek számára nemigen ismert állatok is arra várnak, hogy felfedezzék őket. A Közeli helyeken fejezet első oldalán látható sejtelmes, fantáziadús, a lantmadárról készült illusztráció akár egy szép mesekönyv borítója is lehetne. Ebben a fejezetben fehér kutyus néz szemrehányóan az olvasóra, hisz „kutyába se veszik”, sértett, hiú kakas vonja felelősségre „feleségét” (színes tollai gyönyörűek), csillagorrú vakond nézegeti elmerülten a csillagokat (s az illusztrátor fantáziáját dicséri, hogy itt egy vödör is elő van készítve, a hullócsillagoknak), lepkék, tücskök-bogarak röppennek ki a versekből, a végzetet hordozó orchideasáska és az imádkozó sáska dupla életnagyságban szerepel a rajzokon, elállítva az olvasó lélegzetét. Egzotikus világutazásba csöppenünk az Óceánok, szigetek fejezetben. Külön dicséret illeti a szerzőt, hogy alaposan utánaolvasott e különleges állatok jellegzetességeinek, de az illusztrátort is, az élethű rajzokért. A borneói hosszú orrú majomnak nemcsak az orra hosszú, de a tekintete is beszédes. A csíkos tanreket a rajz alapján biztosan felismernénk, ha betévedne az udvarunkba; csodás színekben pompázik a koronás tirannusz, a sisakos kazuár. A Kiszámolós, eldalolós fejezetben talán a legmegnyerőbb a pingvinekről (Négysoros), illetve a bálba készülő, rózsaszín szoknyás békalányról készült rajz (Brekeke). Külön értékesek azok az illusztrációk, melyeken szándékosan rejtve marad a verset ihlető állat: a gyermekolvasó biztosan megkeresi majd könyvben, vagy az interneten, hogyan is néz ki például az ökörszem, aki nem látható a levelek közt, vagy milyen lehet vajon a szú, ha a kép csak egy széket ábrázol.
Egyedi és impozáns verseskötet a Szívvirág. Ismeretterjesztő, hisz 125 virágverset tartalmaz, ám a virágok különleges és tiszta szépsége, lelke, személyisége, a velük kapcsolatos asszociációk, megszemélyesítések, az érzelmi rezgések, mély gondolatok, s a líraiság az, ami azonnal befogadhatóvá és szerethetővé teszi őket gyerek- és felnőtt olvasók számára egyaránt. Így a foszlóslevelű pálmaliliom „fejedelmi pompa”, a dália virágfeje „okos, bájos”, a fukszia „Krisztus áldott / szép vércseppje”, a rózsaszín selyemkóró „gyökere mély erő”, a rézvirág „mindig ad magára”, a hortenzia „szerelmes a holdba”, a bugás lángvirágok „Lángra lobbantják a szívet”, a záporvirág azt szeretné tudni, „…a csend most / alhat-e a hűs tövében.”, és még sok megkapó verssort idézhetnénk.
A kötet illusztrációi szépen rendezett, színes virágözönt alkotnak. Király Anikó virágai élettel telik és illatosak, meleg színűek, és sokféleképpen jelenítik meg a versekbe foglalt virágok báját (ezt már a borítón látható, virágszirmokba öltöztetett, virágokkal ékesített, zöldhajú leány is előlegezi): befutja az erkélyt a kékbojtocska, a hortenziának két szívecske alkotja a szemeit, virágfüzérek ölelik körbe a tavaszi kankalint, a levendulát, hímzett terítőről mosolyog a százszorszép, a búzavirág, a pipacs, leány haját ékesíti a rézvirág, vagy trombitavirág a ruhája, váza mintázatán pompázik a jácint, a hóvirág, képkeretbe foglalva tekintenek ránk a színes kardvirágok. A versek és illusztrációk harmóniája tehát a Szívvirágban is szívhez szóló és kiváló.