Amikor egy irodalmi folyóirat eléri a századik számát, nem pusztán egy sorozat újabb állomásáról beszélünk, hanem egy tartós kulturális jelenlétről. Olyan jelenlétről, amely formálja és gazdagítja a kortárs magyar irodalom egészét – különösen egy olyan közegben, ahol a nyelv és az identitás kérdései nem elméleti problémák, hanem a mindennapi tapasztalat részei.

Az Opus irodalmi és művészeti folyóirat ezt a jelenlétet képviseli a Szlovákiában élő magyar közösség számára. De nem csupán számukra: a lap az egyetemes magyar irodalom része, a Kárpát-medencei szellemi tér aktív szereplője. Hiánya érzékelhető lenne a közös irodalmi térképen.

A Szlovákiai Magyar Írók Társasága gondozásában napvilágot látó, Hodossy Gyula alapította Opus ma az egyik a két rendszeresen megjelenő nyomtatott magyar irodalmi folyóirat közül Szlovákiában, amely következetesen teret ad a kortárs szépirodalomnak. Ebben a helyzetben egy folyóirat értéke nem csupán esztétikai minőségében mérhető, hanem abban is, hogy képes-e a kisebbségi lét tapasztalatát gondolkodási horizonttá emelni. Az Opus ezt teszi: hagyomány és jelen között teremt párbeszédet.

A lap hasábjain megjelenő szövegek sokfélesége tudatos szerkesztői koncepció eredménye. Klasszikus, modern és posztmodern hangok kerülnek egymás mellé; eltérő formák és tematikák találkoznak, mégis megmarad az arányérzék és a művészi fegyelem.

Az Opus nem csupán irodalmi fórum, hanem közösségi tér is: találkozási pont, ahol a felvidéki magyar irodalom önértelmezése ölt formát. A kisebbségi identitás itt nem díszítő elem, hanem elemzési és alkotói alaphelyzet. A lapszámokban rendszeresen jelennek meg a helyi és nemzetközi kulturális folyamatokra reflektáló írások, amelyek egyszerre erősítik a közösségi emlékezetet és nyitnak a kortárs irodalom tágabb összefüggései felé.

A lapszámokban visszatérő szerzők között olyan alkotókat találunk, akik önmagukban is meghatározó alakjai a kortárs magyar irodalomnak. Hizsnyai Zoltán a kisebbségi lét tapasztalatát gondolatilag árnyalt, reflektív módon fogalmazza meg. Tóth László lírája a közösségi identitás finom rétegeit bontja ki érzékeny költői hangon. Csehy Zoltán lírai és esszéisztikus munkái a kisebbségi sors valóságát emelik irodalmi látószögbe. Németh Zoltán, Z. Németh István, Nagy Erika, Hogya György vagy éppen Kovács Balázs írásai rendre a grendeli örökség jegyében, az igényes irodalom védjegyeként jelennek meg az Opus lapjain.

A századik szám arra is emlékeztet, hogy az irodalom nem pusztán esztétikai gyakorlat, hanem jelenlét, felelősség és szellemi önazonosság. A Kárpát-medencei magyar nyomtatott kultúra fennmaradása azon is múlik, hogy vannak-e ilyen következetes, minőségi fórumai.

Az Opus századik száma nemcsak mérföldkő, hanem ünnep is: az olvasás, az értelem és a művészi felelősség ünnepe.

Idén, fennállásának 25. évfordulóját ünneplő Irodalmi Jelen szerkesztőségének testvéri és baráti köszöntését hoztam. Szeretettel gratulálunk a századik lapszám megjelenéséhez. 

A szerző az Irodalmi Jelen főszerkesztője