Teknőc Áron, illa berek,

játszótéren nagyon szeret,

megtöri a néma csendet,

anyjának egy kérdést felvet.

– Maga, mama, szerény szerzet,

támogatja a jó tervet,

írok magáról egy verset,

játszótérre, ha elenged.

Teknőc mama éppen gyomlál,

elszakad nála a fonál,

szereti az elégiát,

mégis a fiára kiált:

– Megszól apád, még megdorgál,

múltkor is két hétig voltál.

Lassú lábad, én meg várok,

leglassúbb a felfogásod.