A szivárványlovag újabb és újabb történetei mesemondójának – Csóka Ferenc írónak – szavait fordítja képpé az illusztrátor Takács János elgondolkodtató és mosolyra késztető képsorokban. Ezek a szóképek az ismeretlen szépséget és a valóságon túli kalandok már-már félelmetes és mulatságos világát tárják elénk. Az, hogy átlépjünk-e a kinyitott szivárványajtón s belépjünk az illusztrátor festői világába, csak rajtunk múlik. Amennyiben engedünk a látvány csábításának, s az alkotó szó-kép viszonyrendszerének, sokszínű, sokrétegű motívumokkal teli galaxisba merülhetünk el. 

Mesét illusztrálni nehéz feladat. A történet fordulataira, stílusára fókuszálni izgalmas munka. Amikor a szó képpé válik, a látvány varázsa erősíti az olvasók örömét, a karakteres mesevilágot pedig a Takács-képzelet játéka gazdagítja.

A látszólagos könnyed vonalvezetés mögött azonban míves munka rejlik. Pazar, festői felületeket, sajátos nézőpontú térkompozíciókat alkalmaz, így szinte minden illusztrációban rácsodálkozhatunk a jellegzetes takácsi világra. A tarka színek egyensúlyából összeálló illusztrációk játékos és groteszk alakokat keltenek életre. Ez a misztikus–realisztikus szín- és formavilág teszi Takács János illusztrációit egyedivé, felismerhetővé. 

Az írói mesefolyam szerkezetét erőteljes sárgák, zöldek, kékek és e színek számtalan árnyalata teszi hangsúlyossá. A kompozíciókban tobzódó koloritok, a  megbúvó fények titokzatossága illeszkedik a szivárványlovag történetéhez, s ezzel a szín- és motívumrendszerrel egyedi miliőt teremt.

Szimbólumai, a képi látomások, a képalkotó elemek figuralitása, a misztikus festői realizmus és a humor intenzív „takácsos” sugárzása uralja a meseképek sorát. Az illusztrátor láthatatlanná tevő köpenyben bújik el a történet sorai között, s az ott olvasott szavakat látomásos képpé formálja.  

Takács Jánost idézve: „Illusztrációkészítő munkámban mindig az olvasmány kiváltotta élményre gondoltam, ez inspirált a rajz elkészítésénél, s ezt az élményt akartam megosztani.” Ez az élményakarás sugárzik a képeiről. A földi, a vízi helyszínek burjánzó vegetációja, a fantáziavilág térelemeinek sokszínűsége, a főhős és a további szereplők játékos ábrázolása egyenrangú értéket képviselnek. Ezeknek a képi jeleknek kiválasztása és egy képtérbe helyezése szándékos, segítve a narratív összefüggések megfejtését.

Szivárványszínű kifejezőeszközei Takács János művészetének sokféleségéről árulkodnak. Frappáns képi megfogalmazásai időnként szorosan kapcsolódnak a történet változatos fordulataihoz, máskor az illusztrátor képzeletének képi szárnyalása felülemelkedik a szövegen. A vonalteremtő energia egyesül a színkavalkáddal, és alkalmanként egy-egy illusztráció önálló műként is értékelhető. Ez a gondolati sokszínűség arra bíztat mindnyájunkat, hogy lássuk meg az élet szépségeit az egyre durvuló hétköznapokban.  

„Mesés egy könyv ez a meséskönyv. Főhőse egy lovag, aki emberemlékezet óta él, s élni fog, amíg ember a földön él és mozog. A lovag neve Szivárvány, a szivárvány minden színében játszva: hiú és esendő, okos és szánandó, gyáva és vakmerő, öntelt és segítőkész, egyszóval lehető és lehetetlen. Ővele utazhat az Olvasó – legyen kicsi vagy nagy, gyermek vagy szülő, iskolás nebuló vagy felnőtt, óriás vagy törpe – az élet csodáin és rejtelmein át, elmerülve a nyelv s a csend csodáiban és rejtelmeiben.” – e szavakkal ajánlják Szivárvány lovag történetét. 

A meséskönyvet Takács János illusztrációinak erős színhatásai, expresszív karakterű festői nyelve, sajátos motívumvilágának apró ötletei jellemzik, s a meglepő jelképek túlmutatnak a textus nyelvezetén. 

Rajzaiban nem a szöveg képi tolmácsolása formálódik meg, hanem átjárót nyit a verbális és a vizuális élmények között. Humorral átszőtt rajzai tapintatosan segítik a szöveget. Az illusztrátor a szivárványlovag történetfolyam értelmezésekor bemutatja munkásságának visszafogottabb rétegeit. Kiemeli a hétköznapi mondatokat, s azokat továbbgondolva olyan képi atmoszférát teremt, melyek izgalmasan erősítik a történetet.

„1966. január 9-én születtem Dunaszerdahelyen. Alapiskolai tanulmányaimat a mátyusföldi Felsőszeliben végeztem. 1982-ben kerültem Pozsonyba, ahol elektrotechnikai középiskolai tanulmányaim mellett már autodidakta tanulmányokat folytattam az animáció területén. Mint animátor asszisztens, Clean-up és FX Clean-up rajzoló, posing designer, modelpack designer, Lipsing charts designer, Color painter részt vettem több egész estés mozifilm, tévésorozat, reklámfilm elkészítésében neves berlini, budapesti, kecskeméti és pozsonyi stúdióknál. 1996-tól foglalkozom gyermekkönyvek illusztrálásával.

Rajzfilmesként ezt a találkozást törvényszerűnek gondolom. Hitvallásom szerint egy illusztrációnak nemcsak szépnek, de tanító jellegűnek is kell lennie. Minden munkám előtt kutatást végzek, hogy a legkisebb részletekig hitelesek legyenek a képeim. Fontosnak tartom, hogy a kis olvasók pontos képet kapjanak arról, hogy pl.: milyen volt egy szekér és egy úri hintó, milyen ruhát viseltek, hogyan építkeztek, milyen szokásoknak hódoltak, a lovagoknak milyen fegyvereik és lószerszámaik voltak. Ezen kívül a tipikus mesefigurák, fantáziavilág és a szabad művészi kreativitás ábrázolása is nagyon lényeges a számomra. A meseillusztrátor kiváltsága, hogy munkája során megmaradhat gyermeknek.”