Erdők népe

Szöknek, másznak, vakaróznak,
Csillagokkal takaróznak,
Ropogtatnak rókagombát,
Potyogtatnak szagos bombát.
Majszolgatnak apró rákot,
(Napvilágot sose látott).
Iszap mélyén tekergőzve
Bújnak szutykos mocsárgőzbe.
Kéreghez dörzsölik hátuk,
Felhőzik a hó utánuk.
Fa tetején fenn teremnek,
Tócsát néznek étteremnek.
Ágról eszik le a lombot,
Lábuk cakkozza a dombot.
Egymás hátát bogarásszák,
A gyümölcsfát vadul rázzák.
Kunkorognak kéz-láb nélkül,
Kősziklákon egy se szédül.
Szárnyuk tárva vitorláznak,
Fa odvába rágnak házat.
Döng a föld, amerre járnak,
Ennivalót kunyerálnak.
Hogyha vicsorognak, reszketsz,
Pedig zárja őket ketrec.
Röptében mind legyet kapkod,
Sárból túrja ki a makkot.
Ágra ülve fütyörésznek,
Kifosztják a teli fészket,
Telelgetnek, nyaralgatnak,
Megörülnek minden magnak.
Beöltöznek vadnak, halnak,
Egymás hátán élnek-halnak.
Farsangolnak, táncolgatnak,
Ki fog törni minden ablak!