Iman Mersal versei
(Tüske László fordításai)
Körülnézek
Egy állat éberségével,
mely az életét félti, mindig
mindent számontartok magam körül.
Talán éppen ezért erősebb a nyakam
és ezért nem illik a testemhez.
Furcsa, de nem számítok kilőtt golyóra
az üres mellékutcákból
és pengére sem – mint a gyilkolás
csendes eszközére –,
de az alig ismert szemek ragadozó
figyelmére sem, pedig az tényleg
képes elvégezni a munkát.
Lutter Imre
Kuplé egy szabad villamosról
Szűk sétálón a villamos
Nem tudta itt neki tilos
Zsúfolt volt és igénytelen
Csúszkált az aszfalt rétegen
Kötött pályán mi lenne tét
ki adná meg való hitét
hát útra indult féktelen
át parkon piknik plédeken
(olvas tovább)
Iman Mersal
De szerelmem, ezek nem is narancsok!
(Tüske László fordítása)
Ülök a tükör előtt, durva mozdulatokkal
törlöm az illatot, amit az ajkak hagytak a nyakamon.
S bár a bánatot szükségtelen lenne dokumentálni,
észreveszem, hogy
a papírzsebkendőkkel számolom a könnyeimet,
ahogy egyenként a szemeteskosárba ejtem őket.
A szemeimet szebbnek látom, mint amilyennek képzeltem egyáltalán.
Azon tűnődöm, hogy a megértés szebb, mint a megbocsátás.
Veled voltam
egy szent helyre vezető úton.
Egy tizenhatodik századi francia hercegnő ruháját viseltem
amikor a kolostorból messzire ragadtál.
Kalina Krisztina kisprózái
Elveszve
A sírás fojtogat. Torkomban a gombóc egyre nagyobb és nagyobb. Fejemben egy hang kétségbeesetten mondogatja, hogy:,,Iza elvesztél, egyedül vagy!” De nem lehet igaza! Akkor sem! Olyan nincs! Könnyeim már folynak, behomályosítva szemüvegem lencséjét. Leveszem hát apró kezeimmel, megtörlöm ruhácskám aljával, de csak rosszabb. Tiszta homály. A mozdulat közepette, mialatt visszaraknám a fejemre, valaki durván meglök. Elvesztem az egyensúlyom és a földre zuhanok egyenesen rá a bal kezemre. Éles fájdalom hasít belé, de most nem szabad vele törődnöm! Nem!
(olvass tovább)
Kožich Flóra Anna
Az óraműves
Órák ketyegése. Ez volt az egyetlen hang, amely betöltötte a végtelen folyosót. A falakat mindenféle órák díszítették, régiek és újak egyaránt. Mind vidáman ketyegett, a saját ritmusában, egyenletesen. Mintha minden idejük meglenne a világon. Eközben apró, lidércszerű lények siettek körülöttük, lecserélve azokat, amelyek elhallgattak. Aztán hirtelen egy hangos harangszó visszhangzott. Egy kis állóóra ütötte el utolsó dallamát. Egy lidérc helyett most egy férfi nyúlt fel, levette az órát a helyéről, és egy karcsú, modern darabra cserélte. Az Órakészítő – így hívták őt. Az idő őre, a végtelen folyosó mestere.
(olvass tovább)
Juhos Rebeka
Reggel
Felkel, ásít, nyújtózkodik.
Kiszáll az ágyból, elindul.
Még homályosan lát, megbotlik,
minden rendben…
Bögre, két kanál, egy tál,
müzli, tej.
7:21
Iman Mersal
A kolléganő
(Tüske László fordítása)
A nő azt magyarázta a férfinak: Ha egy nő azt mondja, Egy kicsit elkábultam,
akkor arra figyelmeztet, hogy bármelyik pillanatban összeeshet.
És ha az elveszett boldogságról mesél,
akkor éppen téged tesz felelőssé, hogy visszahozd neki egy ezüst tálcán,
mint azok a lovagok, akik a kalifák története szerint
az ellenség levágott fejével tértek haza.
Aztán így folytatta: Ha a nő melletted ül a munkahelyén,
ugyanúgy, ahogy most én ülök itt melletted,
akkor meg kell hallgatnod őt, és a jobb kezedet rá kell tenned az ő bal kezére…
Lárai Eszter
A sárga tálca
A baj az, hogy néha őszinte vagyok.
Ilyeneket azért nem mondok: Ó, milyen bús búzakék szemed van, és milyen bornít sárga az a tálca, amin felszolgáltad a kávét, hogy mindjárt hányok. Vagy: A takonyzöld nyakkendőd, hogy neked milyen jól áll! Meg ilyesmit se, mikor megkérdezik, hogy vagyok: A butakék módfelett álmosít, de mikor bambakékre vált az ég, egy fokkal élénkebb leszek.
A sötét színekkel nincs bajom, csak a világosak bizonyos árnyalatai irritálnak ki a világból.
(olvass tovább)
Czingel Ádám
cseppfolyós a rozsda
a rozsda cseppfolyós
régi hangulatok fújnak
múlt volt van lesz
cseppfolyós a rozsda
Török Nándor
Presszólét
1. Presszófilozófia
Billeg az asztal.
Olyankor megremeg a hab,
és a hullámgyűrű
körbenyalja a korsót.
A sör löttyenni készül.
Kavarognak a gondolatok,
fuldokolnak a szavak.
Az értelem feloldódik
a percepció tócsájában.
Billeg az asztal.
Vagy a világ billeg?
A figyelem az örvénylő
dinamikába vész,
és a valóság
fizetés nélkül távozik.
(olvass tovább)
Kiss Bálint Béla
Kiruccanás
Húszéves lettem. Tudtam, hogy apám néha a kaszinóban mentett meg minket a középosztály alsó peremétől, és hogy anyám az éjjeliszekrénye középső fiókja hátuljában rejtegette a rózsaszín vibrátorát, régi, divatosan szakadt, rövid farmernadrágjaiba csomagolva, amiket azóta nem hordott, hogy én közbejöttem. Sokat nyaggatta apámat, és ha nem kapta meg, amit akart, lógatta a fejét, remegtette ajkait, míg ő nem bírta tovább elviselni.
(olvass tovább)
Vasas Tamás versei
a metabohóc menekülési kísérleteiről
még nem érez semmit
óvatosan ejti meg az első
vágásokat de jó lenne ezt
bemetszésnek nevezni
gondolja magában
Lutter Imre
Újratervezés
Te is botlottál. Én is.
Mégis, jó így, hogy egymásba.
Közös az asztal, a szék.
Engem gerincferdülés, téged
egy bokaficam szed ráncba.
Egy konyhában ülünk
az is közös, ámulunk csendben
az abrosz fölött.